Astrid Lindgren: Harisnyás Pippi (10/8)

Ki ne ismerné Harisnyás Pippit?
Na jó a pasik lehet, hogy annyira nem ismerik vagy nem is tudják, hogy miért mosolyodunk el mikor kimondjuk a nevét:)
Pippi mindenkiből ki vált valami reakciót...vagy azt mondják rá, hogy ilyen nincsen...van, aki pedig azt mondja, hogy ez a csaj nagy arc és nem a tipikus cuki kislány modell....
Pippi vagány és klassz az elálló vörös copfja, a majom a vállán még klasszabb....na és hogy a lovat, akkor emeli fel amikor csak akarja...nagy sztár a csaj:)
Én felnőttebb fejjel vagyis most vettem Pippi történetét a kezemben..és elmondhatom tetszett...nem mondom, hogy lekötött 100%-osan, de az író nem is pont az én kor osztályomnak írta..vagyis gyerekeknek..az ifjúságnak...és azoknak a felnőtteknek, akik nem akarnak felnőni vagy éppen a lelkükben még mindig ott lakozik valahol a gyermek, aki az ilyen könyvek olvasása közben tapsol örömében.:) (Bennem nagyon tapsoltak...végre valami neki tetsző:))
Könyv elején megjelenik...szülők nélkül él...és a maga ura...minden gyermek vágya az, hogy néha a maga ura legyen...irigykedünk, hogy ő önálló lehet...vagyis mikor kisebb voltam én is álmodoztam erről főleg egy egy leszidás vagy kötelező tennivaló után, hogy milyen lehet egyedül csak magunknak parancsolni...nem hallgatni a szülőkre...aztán, azért jó visszatérni a felhőtlenebb gyermekkorba, amit a szülők biztosítanak nekünk:)
Pippi történetét nem írom le...mert nem akarok történet romboló lenni...de akinek kisgyermeke van annak ajánlom, hogy ezt a könyvet is helyezze az esti mesés olvasásos kupacba...nem bánja meg:)