J. R. Ward: Éjsötét szerető (10/10)

Nagyon régóta szemeztem ezzel a sorozattal, és mikor végre az Bookline-nál megrendeltem a fantasztikus akciójuk keretében ( a negyedik részhez ajándékba kaptam az első hármat) egyből rá is vetettem magam. Nem feleslegesen. Az alkonyat után kicsit féltem, hogy lesz e vajon annyira jó a vámpíros sztori, mint ott, de nem csalódtam. Itt sem ölik halomszámra az embereket, de itt külön társadalmuk van, amit a Fekete Tőr Testvériség tagja védenek. Élükön Wrath-al, akiről amúgy legendák keringenek, hogy lehet nem is él már, hiszen nem volt hajlandó a népe élére állni és királyként viselkedni. Az emberekkel amúgy jól megférnek, nem isznak emberi vért, mert az nem ad nekik elég erőt, hanem egymás vérét használják. A feleség-férj szerepek itt is megvannak, csak kicsit máshogy hívják őket (fél és parancsoló), de ugyanúgy esznek rendes ételt is, öltözködnek, buliznak. De ők érzékenyek a napfényre - nem úgy mint az Alkonyatban - itt ők nem mehetnek egyáltalán ki nappal, mert elégnek. Az utóbbi időben egyre jobban kezdett megcsappanni a vámpír társadalom, mert az alantasok üldözik őket. Ezek már nem emberek, hanem lélek nélküli élőhalottak, akiknek - vicces ugyan, de - babahintőpor szaguk van.

Wrath megismerkedik Beth-el, mert a lány apja megkérte, hogy viselje gondját. Innen indul a történtet. Beth-nek fogalma sem volt róla egész életében, hogy félig vámpír, nehezen tudja elfogadni. Wrath-al sincs egészen tisztába, nem tudja eldönteni, hogy megbízhat-e a férfiben vagy sem, de azt tudja, hogy olyan szenvedély és vágy vonzza hozzá, aminek nem tud ellenállni. Kettejük kialakuló szerelméről, fantasztikus szeretkezéseikről szól ez a kötet. Egyáltalán nem félelmetes, azért mert vámpírok vannak benne, sőt inkább szórakoztató. Akiknek tetszett az Alkonyat, azoknak bátran merem ajánlani, mert ez a könyv is tele van túlfűtött érzelmekkel, szerelemi vallomásokkal, hiszen az igazi férfinek, nem csak erősnek kell lennie, hanem az érzelmeit is ki kell tudnia mutatni.