2009. április 11.

Elizabeth Gilbert: Eat, pray, love (10/3)


Végre valahára befejeztem. Megmondom őszintén ritkán fordul elő, hogy én ilyen sokáig olvassak egy könyvet. Szerintem már van két hete, hogy elkezdtem. Az első 160 oldal hamar lepörgött, vagyis az eat része. Olaszországról, a kajákról szól az első fejezet, ahol megtudjuk, hogy az írónő a válásával küszködik, majd egy David nevű férfival megy a se veled-se nélküled kapcsolat.
A második rész egy asramban játszódik Indiában. Egész álló nap meditál, jógázik, imádkozik, mindenféle filozofikus gondolatok cikáznak az írásban. Ezen a részen nagyon nehezen rágtam át magam. Tény, hogy voltak okos gondolatok a felejtésről, a tovább lépésről, a szeretetről és az életről, de a történet, ami ezek köré fonódott baromi unalmasra sikeredett.
A harmadik fejezet Indonéziában játszódik, Balin tölt 4 hónapot az írónő. sok ismeretségre és barátokra tesz szert itt.

Egyáltalán nem voltem elájulva a könyvtől, ez abból is látszik, hogy nagy sokára tudtam csak elolvasni. A történet önéletrajzként íródott, amivel nem is lenne gond, mert maga a sztori jó. Egy harmicöt éves nő, túl egy nehéz váláson és egy bonyolult kapcsolaton végre meg is akarja tudni, hogy ki ő? Újra önmagára akar találni. Így eltölt egy évet három különböző helyen, mindenhol 4-4 hónapot. Ami irreális a történetben, hogy anyagiakról nem sok szó esik, csak annyi, hogy a válására ráment az összes pénze, de az újság, ahol dolgozik fizetni neki az egy éves "nyaralást", amiből majd ír egy könyvet. Ez számomra valótlan volt. Az imákkal, a jógával, a semmittevéssel nagyon elvette a kedvemet az olvasástól.

Szóval nagyon rossz a véleményem róla, de ahogy a neten kutattam, ezek az értékelések szélsőségesek. Vagy nagyon tetszett valakinek, vagy nagyon nem. Hát nekem egyáltalán nem.

"Életet kaptál; kötelességed (és mint emberi lény, jogod is), hogy találj valami szépséget ebben az életben, nem számít, milyen csekélységről van szó."
"Az emberek azt hiszik, hogy a lelki társuk tökéletesen illik hozzájuk, és ugye mindenki erre vágyik. De az igazi lelki társ az nem más, mint egy tükör, ami megmutatja, mi az, ami téged visszatart. Ő az, aki felhívja a figyelmedet önmagadra, hogy végre megváltoztathasd az életedet. Az igazi lelki társ valószínűleg a legfontosabb személy, akivel csak összehoz az élet, mert ő az, aki ledönti saját magad emelte falakat, és életre pofoz. De hogy örökre vele maradj? Á! Az túl fájdalmas lenne. A lelki társak csak annyi időre tűnnek fel az életedben, amíg rá nem világítanak a személyiséged egy újabb árnyoldalára, aztán eltűnnek."


"A szerelem mindig bonyolult. Mégis, muszáj, hogy az emberek megpróbálják, kedvesem. Muszáj, hogy néha összetörjék a szívünket. Az összetört szív jó jel. Azt mutatja, hogy valamit legalább megpróbáltunk."

12 megjegyzés:

  1. Na még jó, hogy nem vettem meg, pedig jó párszor a kezembe akadt már ez a könyv, de ezek szerint maximum egy könyvtári kölcsönzést érne meg. :)

    Amúgy amit az anyagiakról írtál, egyáltalán nem reális. Itthon pl. minden irodalmi pályázat így működik. Elmondod miről akarsz írni, milyen ütemben, mikor leszel kész stb., ők mérlegelik az ötleted, és ha eladhatónak tartják, akkor fizetést kapsz minden hónapban (ált. egy évig), de a végén elő kell állnod a kész könyvvel. Újságíróként szerintem ugyanígy történhet a dolog, nagyon is valós megoldás ez a kiadók részéről.

    Na de én meg nagyon jó krimit olvastam a napokban, ha éppen unod ezeket a nőkönyveket :)

    VálaszTörlés
  2. Mármint hogy nem irreális! Ezt akartam mondani :D

    VálaszTörlés
  3. az ok, amit te mondasz, h kapsz egy fizetést, de a nő itt megkapta előre az egy évi fizetését és nem tom ez nekem olyan fura, most gondolj bele, hogy a mai világban, ha te egy évig el akarsz menni nyaralni 3 különböző országba, az mégis mennyibe kerül? nem hinném h ezt mind tudja finanszírozni egy cég
    milyen krimi? :D

    VálaszTörlés
  4. Nem tudom, szerintem egy nagy példányszámú magazinnál simán lehet. Főleg, hogy előre kalkulálják a könyv várható bevételét. Nyilván nem minden szar kis munkatársnak kap ilyen lehetőséget, csak a tuti befutó nevek...

    Távoli hangok, írtam is róla :) Tényleg nagyon ajánlom!

    VálaszTörlés
  5. aha elolvastam az ajánlót, utána nézek :)

    VálaszTörlés
  6. nos, vártám már ezt a beszámolót, mert érdekesnek találtam a könyvet. de ahogy látom nem maradtam le semmiről :)

    VálaszTörlés
  7. hát nem, nekem egyáltalán nem jött be, de volt akinek igen, aki szereti a spirituális dolgokat annak tetszeni fog

    VálaszTörlés
  8. Egy nagyon kis példányszámban megjelenő átlagos könyv az amerikai piacon jár mondjuk 100-200 ezer dolláros előleggel. Szerintem ő ennél jóval többet kapott, többszörös bestseller-íróról van szó. És amúgy meg egy Asramban kis spórolással bárki eltölthet pár hónapot, és Indonéziában is simán el lehet élni a magyar átlagfizetésnél jóval alacsonyabb összegbőlhavonta.

    VálaszTörlés
  9. ok akkor én is mindjárt csomagolok :)
    na jó csak vicceltem. érdekes ez amúgy, azt hittem sokkal több.

    VálaszTörlés
  10. Kösz Ninetta, most olvastam el a könyvet, ajándékba kaptam, nekem is két hétig tartott, nehezen ment és tökéletesen egyetértek a véleményeddel!

    VálaszTörlés
  11. Én imádtam a könyvet. Nekem választó vonal volt az életemben. A pénzköltésről annyit, hogy hat hónapot voltam indiában és 5000 dollárt költöttem. Pedig nem ashramban voltam, hanem utazgattam mindenfelé. Egy ashramban semmire nem lehet költeni. Ez a bajom vele :)
    indonézia is hihetetlen olcsó. Na jó, olaszország nem. De azért itt egy amerikai kiadóról szól a sztori, ott pedig másképpen működnek a pénzügyek. Nem minden országban ilyen elképzelhetetlen 10000 dollárt összerakni egy ilyen útra.
    Érdekes hogy mennyire mások vagyunk.... nekem nagyon bejött a könyv :)

    VálaszTörlés
  12. Én háromszor kezdtem neki, mert annyira untatott, hogy nem haladtam. Végül elolvastam, de nem értem, hogy sikerült ebből a nem túl tartalmas könyvből több millió példányt eladni.

    VálaszTörlés