Joanne Harris: Rúnajelek (10/3)

Nagyon úgy néz ki, hogy nem Harris lesz a kedvencem. A könyv 500 évvel a világvége, vagyis Ragnarök után játszódik. A 14 éves Maddy-t senki nem fogadja el a falujában, mert egy rúnával a kezén született és furcsa dolgokat csinál. Egyedül a Félszemű az aki elfogadja és megtanítja használni az erejét. A fenti világban a Rend uralkodik, amelynek szigorú szabályait kötelesek betartani az emberek, főként azt, hogy nem szabad álmodniuk. Kilenc világ van, amelyek kapukkal kapcsolódnak egymáshoz. Ragnarök után az istenek elveszítették erejüket, néhányuk lefagyasztva várja az Új kort, ahol majd minden máshogy lesz, néhányuk álruhában járja a világot. És persze Maddy lesz majd az akinek meg kell szereznie a régi idők titkát...

Mindegy. Igazából számomra nem volt egy nagy szám ez a könyv, ettől függetlenül esélyt adtam neki. Bár tény, hogy 20 oldal után a falhoz vágtam majdnem, de már nagyon régóta vágytam arra, hogy a kezeim közé kaparinthassam, hogy újra nekiestem. Ekkor túljutottam 200 oldalon, bár még ekkor sem tetszett igazán, de volt benne pár érdekes rész, ami vitt előre. Tény, hogy amúgy elég gyorsan lehet vele haladni, ettől függetlenül kellett kb. 1 hét mire kivégeztem.
A legnagyobb problémám az volt, hogy mindenkinek több neve van, a koboldol nem ugyanazok mint a tündérek - legalábbis szerintem -, egyszerűen egy nagy Káosz volt az egész. Szó szerint. Azt még csak-csak értettem, hogy ki kivel van, de a sok igéret, és bosszú és átverés után már egyre jobban nem értettem, hogy most akkor ki is a jó és ki a rossz, és ki mit akar.
Nem szeretnék több szót ejteni róla, mert nem tudok. Én nem élveztem, pedig a Gyűrűk Ura és a Harry Potter is szinte hasonló kategória, azokat imádtam. De rájöttem már, hogy szerintem nekem Harris stílusával van gondom, egyszerűen az én nyelvi és képi világomnak ő nem ír elég tisztán.