Két éve figyelt már a polcomon elolvasásra várva. Néhány hónappal ezelőtt azonban úgy döntöttem, ideje nekikezdeni. Történelmi könyvnek is lehetne nevezni, hiszen Moravia a két világháború közötti olasz polgári élet mindennapjaiba visz el minket. Bepillantást nyerhetünk egy olyan világba, amiről vajmi keveset tudunk.
Jól és könnyen olvasható volt számomra. Meglepő, hogy gyakorlatilag lényeges események és fordulatok nélkül sem untam meg. Ez a regény nem szól másról mint a teljes közönyről. Hihetetlen, hogy lehetett így élni: nincs őszinteség, csak képmutatás, hazugságok, az egész úgy tűnik, mintha a szereplők úgy vélnék, az életük rajtukon kívül történik. Nem tesznek semmit. Elfogadják, ami történik és inkább a szexualitás és bujaság hálójába vetik magukat, amit Moravia igazán művészien ír le. Ez az, ami igazából az egész regényben jelen van: erotika, szerelmi sokszögek, féltékenység.
Furcsa volt a hedonista életmódra utaló eseményeket a közöny árnyékában "átélni".
Olvasás közben azonban felmerült bennem egy gondolat: gyakorlatilag most is ugyanilyen világban élünk, hiába eltelt azóta jó néhány évtized. Sok fiatal célok nélkül tengeti az életét erkölcsi válságban, belevetik magukat a képmutatás, hazugság hálójába, mindeközben a bulik, szexuális élvezetek jelentik számukra az "élet értelmét".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése