Sokat hallottam már erről a könyvről, és mindenki csak "riogatott", hogy ezt nehéz kibírni és végigolvasni. Sikerült kölcsönbe megkapnom, és gyakorlatilag két este alatt ki is végeztem az irományt.Mindenképpen felkavaró és megdöbbentő helyenként. A magam részéről teljesen jól viseltem a határokat feszegető jeleneteket is. Valahogyan sikerül függetleníteni magamat az olvasottaktól. Ami viszont nagyon tetszett, hogy sok helyen inkább kacarásztam rajta. Apollinaire igazán színes szófordulatokkal és hasonlatokkal írja le a cselekményeket, melyek változatossága és sokszínűsége igazán üdítő színfoltja volt az oldalaknak. (bevallom, ha lett volna rá időm, és hangulatom, kiírtam volna, hányféleképp nevezi a férfi hímtagot).
Vad, obszcén, durva és helyenként állatias, kegyetlen. Minden erkölcsöt és szolidságot nélkülöző iromány. Olvasás közben sokszor volt olyan érzésem, hogy ez nem más, mint egy önmaga fantáziáját szándékosan feszegető elme kreációja - ami nem utolsó sorban szándékos provokációval és társadalmi célzattal írta a sorokat. Egy olyan fantázia, amely eleinte még részletesebben mutatja be a képzelgéseit, majd ahogy egyre inkább elszabadul és átveszi az irányítást, felgyorsítja az események leírását. Elvész az aprólékosság, az emberi kontroll és a hedonistákra jellemző módon még többet, még durvábbat, még elfajzottabbat akar...
Azt hiszem, ha valaki kellő iróniával és könnyedséggel veszi kézbe a könyvet, és túllép a mű erotikus jellege felett, akkor észrevétlenül túljut majd a rázósabb részeken is. Ez inkább paródia, sokkal inkább a kor felsőtízezrének hedonista életének célzott fricska, mint vágyfokozó erotikus..pornógráf alkotás.
Azonban a "Csak erős idegzetűeknek!" felhívást ne vegyük félvállról!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése