Stephenie Meyer: Alkonyat (10/9)

Nem szeretem azt ha a tömeg ízléssel megegyezik az ízlésem...ezért szoktam általában később olvasni mindent, ami hisztériát váltott ki emberekből. (na jó hazudtam, mert a Harry Potter-t mindig a megjelenés napján már a kezemben tartottam)
Ez a könyvet és persze a filmet is hisztérika övezte... utálok beállni a tömegbe..de megtettem, mert most van igazán időm olvasni meg max nyáron. De ajánlották és a kezembe is vehettem a kölcsön példányomat napokon belül, ahogy elhatároztam, hogy lássuk a "medvét" most azonnal.
Lehet túl sokat vártam pont emiatt, hogy mindenki szívére tett kézzel áradozott nekem, hogy csodálatos és Edward..óóó...na lássuk...
Kinézete a könyvnek tökéletesen bestseller gyanús..ízléses..nem túl sok és nem túl kevés..bár a hátulján pl. nekem nem tetszik az hogy láthatóak a filmszereplők kicsi képe...szeretem azt ha eldönthetem én, hogy a szereplők milyenek a könyvben és nem a színészekhez hasonlítom őket...és mivel már kinőttem abból többnyire, hogy színészekért rajongjak így hidegen hagy az, hogy a rendező, hogy álmodta meg Edwardot. Elég gazdag a képzelőerőm, szóval nekem nem kell segítség a fejemben folyó film forgatáshoz:)
Majd két éjszaka és egy délután alatt végig is értem rajta..ez mutatja, hogy ez egy jó könyv..mert a kíváncsiságomat folyamatosan fenn tartott, hogy vajon a következő lapon mi fog történni..azért azt nem mondom, hogy a körmömet rágtam az izgalomtól...de a kíváncsiság folyamatosan a fejemben motoszkált így nem bírtam letenni.
Nekem kicsit hiányérzetem volt a végén..nem tudom meghatározni miért...de vegyes érzelmekkel raktam le a könyvet a végén...bár akkor még nem tudtam, hogy van folytatása. (mert mint mondtam nem követem a felkapott könyvek háttérinformációit se)
Plusz lehet nem voltam elég szerelmes hangulatban miközben olvastam...mert valamennyire átveszed a szereplő feszültségét és vívódását....nekem néhol már túl sok volt a szeretlek, meg az édesem...így lehet ezért nem tudtam 12re értékelni a könyvet csak 9re...:)
Edward és Bella..szerelme...tiltott...először titkos...majd felvállalt és veszélyes...feszültséggel teli ..érezni a kettőjük közötti vibráló levegőt....mikor csak várja, hogy megjelenjen....szívdobogás...azt hogy együtt akarnak lenni, de lehet, mégsem vagy talán...édes szenvedés...a rossz fiú...és az átlagos lány...mindenkinek van ilyen időszaka, hogy ez testesít meg a tökéltes és mindent elsöprő szerelmet...feláldoznád magad csak, hogy vele lehess...jön és megment, mint egy szuperhős...majd nem tudod levenni róla a szemed...mert annyira, de annyira vonzz az egész lénye...plusz ott van a családja, akik elfogadnak és befogadnak és megvédenek, mert a fontos vagy nekik...kell ennél több??

A filmet meg kellett nekem is néznem egyből ahogy a könyvet letettem...kíváncsi voltam, hogy mit tudtak kihozni a történetből...hát csalódnom kellett...nekem a film például nagyon nem tetszett..kicsit olyan darabos volt nekem meg nagyon elnagyolt...olyan volt mintha lepörgött volna a szemem előtt a durva könyv kivonata...néhol hamisan..néhol összevonva..lyukacsosan mindent kihagyva..és a zenék sem tetszettek, ahogy a filmhez voltak rakva...külön a soundtrack-je jó, mert hallottam már...ezért lehet a könyvolvasás közben kellene ezeket a zenéket hallgatni és tökéltes lehetne így együtt...könyv és zene duettje...

De a könyvet csak ajánlani tudom...és kíváncsian várom a folytatást, hogy mit hoznak még nekem/nekünk Stephenie Meyer éjfekete könyvei.:)