Wass Albert - Tizenhárom almafa (10/9)

Szerintem az egyik legnagyobb magyar író, a határontúli magyar irodalom egyik legnagyobb alakja ő, Wass Albert. Kicsit óckodtam a könyveitől, mert azt hittem, hogy mindegyik csak arról szól, milyen szemetek a románok, milyen borzasztó volt a trianoni, majd a párizsi béke, aztán kommunizmus...etc. Hát belegondolva sok könyve tényleg eme szomorú témáról szól.

De ez a könyv egyszerűen fantasztikus, hisz úgy meséli el a két világháború, illetve II. világégést, hogy közben fetrengünk a nevetéstől. Nagyon hullámzó a hangulat a regényben.

Hol épp nyerítek az egyik vidám történeten, hol pedig szemembe könnyek vegyülnek a megtörtént tragédiát olvasva.

Főhősünk: Tánczos Csuda Mózsi! Már ez a név sem hétköznapi, de maga az ember és agyafúrt természete olyan figurát formál, hogy egyszerűen hanyatt dobjuk magunkat a fotelban ülve, mikor olvassuk az ő kis életét. Egy részletet ragadnék ki a könyvből, amikor a bécsi döntés után négy katona tiszt (román, magyar, olasz, német) sétálnak a vidéken és jelölik ki cölöpökkel az új határvonalat. Mit ad Isten a határ épp Mózsi kertjén keresztül megy át, kettészabva az ő almafa sorát. Két baka marad hátra a cölöp örzésére. Mózsi okosan megvendégeli őket a házában és elkezdi itatni a két határőrt, akik hangosan éneklik saját nemzetük dalait, miközben Mózsi kisurran a kertbe és a határt pár fával arrébb rakja, így mentve meg almafáinak nagy részét.

Az én értékelésem egy erős 9-es, tízest azért nem adok, mert bár nagyon nagy kedvencem a könyv, azért a maximális pontszámot nem osztogatom csak úgy...

Ajánlom mindenkinek a regényt, igazán életszagú írás. Aki még nem olvasott Wass Albertet, kezdje ezzel, rögtön megszereti...