Christian Gailly : Be-Bop (10/2)

Nem tudom mit hittem mikor a kezem ügyébe került ez a könyv...vártam vmi életrajz félét....de nem azt kaptam...hanem egy dzsessz-zenészből lett író eszemfutattását olvashattam.. hát nem tudom mit hittem, hogy egy dzsessz zenész gondolatmenetét érthetem?..mikor alapból a jazz zenét sem értem...túl sokat akar adni és végül semmit sem érzek magaménak..így volt ez a könyvvel is nekem nagyon összevisszacsapkodó volt...nekem nagyon nem tetszett...túl kúsza..hiába rövid..néha úgy éreztem, hogy menten falhoz csapom egy-egy hosszú és kuszás gondolatmenet után miközben azt mondogatom, hogy ennek meg mi a baja?:D
Csak egy példa már az első oldalon....
" Nagyon korán van, ő pedig a Lover man-re improvizál, ez aztán a nóta, megérinti avagy felrázza még a botfülűbbeket is, lám-lám, a szomszéd máris beindul rajta, átkopog a falon, koppanások felébresztik, abbahagyja a játékot, a játékot abbahagyni annyi, mint felébredni, vagy mint álomba zuhanni, egyszóval mindig nagyon korán kel reggel, akkor játszik, azért játszik nagyon korán reggel, mert nagyon korán reggel jól játszik, nagyon jól játszik nagyon korán reggel, és nagyon későn este is,nagyon jól játszik nagyon későn este , egyébként meg a nagyon korán reggel és nagyon későn este egy és ugyanaz, aminthogy a játék is pontosan ugyanolyan jól megy."