A feléig kb. teljesen átlagos. Bemutatja a négy lány életét. Céloz a múltra, de csak apró részleteket mond.
A könyv második felétől válik igazán izgalmassá. Fordulatos. Gyorsan pörögnek az események, így könnyen és nagyon gyorsan olvasható. Nem bírtam letenni, pedig már jócskán éjfélt ütött az óra. Olyan fordulat következik be, amit sejthettünk ugyan, de nem volt rá nyílt célzás.
Rámutat arra, hogy lehetnek olyan dolgok, érzések, szerelmek, barátságok amik nem hűlnek ki nagyon sok idő után sem.
Megmutatja azt, hogy az emlékek és az érzelmek idővel halványulni tudnak, de az igazán jelentős dolgok örökre belénk vésődnek.
A végére a gyors cselekmény lelassul, happy enddel végződik természetesen, de egy kiskaput hagy az olvasó számára, de mégis egyértelmű.
Összefoglalva azt mondanám, hogy az eleje és a vége átlagosan, de jól van megírva, semmi extra nincs benne. A közepe nagyon izgalmas és jól van összerakva.
És egy ilyen jól megírt regény elolvasása után rájövök arra, hogy én még nagyon kispályás vagyok ebben a "szakmában", vagyis a regény írásban.
"A hiányra nem szabad gondolnod, azt kell látnod magad előtt, amire vágysz. Nem elkeseredetten, nem lemondóan, hanem hittel...
Tizenhét másodperc. Mindössze ennyi ideig kellene összpontosítanod a vágyadra, tisztán, hittel, boldogan, várva, hogy beteljesüljön. És akkor be is fog teljesülni. Minél többször tizenhét másodpercig gondolsz rá, annál közelebb lesz hozzád. És a végén elérkezik."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése