A borító ezt ígérte: "A bájos, pici vasútállomáson Viktorra vár az egész család: a szerelemkutatás professzora és vonzó felesége, valamint két lányuk, az egyetemista Vivien és húga, Laura, a gimi legjobb csaja. Viktor betoppanásával szenvedélyes és mulatságos történések színhelye lesz a tóparti családi nyaraló, pontosabban annak stégje. A szerelem ugyanis nem elméleti kérdés, azt gyakorolni kell, és a fiatal költő és jogász mindenki számára váratlan edzőpartnerré válik. Feltűnik még egy csinos média-szociológia szakos hallgató, valamint egy krimibe illően titokzatos akt is. A tévedések sorozatos vígjátéka során Viktor többször össze-, majd kicsomagol, mígnem minden a helyére kerül. Vagy mégsem? A nagy sikerű Apám beájulna című regény szerzőjének új műve egy fülledt nyári hétvége és egy szerelmi hatszög izgalmas és kacagtató története, könnyed stílusú, mégis elgondolkodtató könyv."
Ezt kaptam: A könyv elején nem egyértelmű Vivien és Viktor viszonya, mert azt írja, hogy csak barátok, de egyik percről a másikra ez megkérdőjeleződik, de egyáltalán nem érthető módon. Vivien egy oldalon belül többször megváltoztatja a véleményét, össze-vissza hadovál, hogy csak barátok, de udvaroljon neki, de ne most csak holnap, menjenek csónakázni, de mégse. Gondolom a tipikus női hisztit akarta bemutatni az író, de szerintem egyáltalán nem találta el, inkább hatástalan lett az egész.
A fejezetek rövidek, ez tetszik, így simán letehető bármikor, nem kell attól félni, hogy pont a közepénél kell elrohannom és elveszítem a cselekmény fonalát. Mert nincs neki. Vagyis van, de összevisszaság. Két részből áll, ami fejezetekre van bontva. Ezekben a fejezetekben mindenki külön-külön megszólal a saját nézőpontjából mesélve el a történtet, ami számomra elég kusza. Értem, hogy ki mit, mikor és miért csinál, csak úgy az egész könyvet nem értem. Okosakat próbál mondani benne, mégsem jött át a lényeg.
A kiscsaj Laura egyszerűen idegesítő, 17 éves, de úgy viselkedik, mint egy 13 éves buta liba. Meglep, hogy egy anya, hogy tud így viselkedni a lánya "udvarlójával". Meglep, hogy az apa végignézi szinte szó nélkül, ahogy egy idegen "beledugja" magát az egész családba. A srácot sem értem, hogyan képes végigmenni így a család nő tagjain, ha szerelmes Vivienbe, és miért futamodik meg?
Néha nevettem egy-egy mondaton, de igazából nem voltam elájulva a könyvtől. Szóval 4-re értékelem, mert nem tetszett úgy összességében és mert nem értem a mondandóját. Nem kerek, de azért végigolvastam.
"Apám úgy gépelt, mint aki mindenáron meg akarja előzni a betűket!"
"Abba szeretünk bele, akitől úgy érezzük, elvehetünk valamit!"
"Az önmagába visszaforduló szerelem sokkal veszélyesebb játék. Amikor két ember úgy szeret egymásba, hogy kapcsolatuk tarthatatlan. Akár a nagy távolságok, akár szülői, társadalmi vagy egyéb tiltások miatt, vagy mert valamelyik fél házas, gyereke van. Ezek az értelmetlen szerelmek. És furcsa módon, az értelmetlenség értéket ad egy kapcsolatnak, tüzet csihol belé. Lángol, lángol, míg végül tarthatatlanná válik, de mivel ketrecbe van zárva, képtelen szétfeszíteni a korlátait, és összeroppan. Ez nem múlik el nyomtalanul, nem alszik ki soha teljesen, összeroppan."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése