Gergely Márta: Házasságból elégséges (10/8)

A főszereplő Szöszi. A nagyszüleivel és a húgával él a VII. kerületben. A történet az 1960-as években játszódik. Szöszi 17 éves fodrászként dolgozik. Igazából ő neveli a húgát, aki 6 éves. Árpád - az udvarlója már 3 éve -, egy napon megkapja a vízumot és Németországba készül egy évre. Szöszi úgy gondolja, hogy nem szerelemes a fiúba csupán erős baráti kötődés van közöttük. Viszont a "barátnőjének" érzi a srácot, hiszen ő az egyetlen, aki megérti őt. Amikor a kérdéses utazás napja elérkezik, nem köszön el a srác, mert a lány nem hagyja és nem is keresi. De a dolgok mégis úgy alakulnak, hogy Árpi nem megy külföldre, összeveszik az apjával és megkéri a lány kezét.

A lány divatosan öltözködik, nem hallgat a nagymamájára aki spórolásra inti, hiszen ő még nem készül férjhez menni. Teljesen különbözőek, sokat vitatkoznak, mégis megértik egymást, és elfogadják a másik hibáit. Pont úgy viselkednek, ahogy a mai fiatalok nem tudnak. Egyikük sem veszti el az egyéniségét, elmondják a véleményüket, vitáznak rajta, végül elfogadják a másikat olyannak amilyen.
Ettől függetlenül Szöszi folyton orrol a fiúra, akinek nem tetszik, hogy a lány festi magát. Még az esküvőjük napján is rászól, hogy legalább ma ne kent volt piros rúzst, Szöszi annyira megharagszik rá, hogy a házasságkötés után már a váláson gondolkozik. De aztán rájön, hogy nagyon szerelmes a férjébe, viszont nagyon nehéz napok következnek. Nincs hol lakniuk, folyton vitáznak, a férfi elvárja a lánytól, hogy mindent elmondjon, de ő nem beszél az érzéseiről. Főzni nem tud, a nagymamája főz nekik sokszor, de a férfi csak az anyja főztjét dicséri. Nagyon összevesznek, a férfi elhagyja. Vajon kibékülnek valaha? Lesz hol lakniuk?

Tipikus női-férfi viszályt mutat be, külső szemlélők lehetünk egy kezdő házasságban, ahol a fiataloknak meg kell birkózniuk egymás természetével. Nem akarják szeretni egymást, küzdenek az érzéseik ellen, mert látják, hogy nem megy nekik ez a házasság dolog. Tetszik, mert nincsenek benne túlzások, nincsenek túl kirívó karakterek, csupán a való életet ábrázolja. Milyen amikor rájössz, hogy szerelmes vagy valakibe? Milyen érzés, amikor a házasságkötés után hallod először, hogy szeretlek? Mennyire szét tudja vetni a düh az embereket egy szerelem miatt, és milyen nehéz elhagyni valakit, akit szeretsz, mert rájössz, hogy nem működik. Ki tudnak bújni az emberek vajon a bőrükből és megváltozni a szeretett lény miatt?

Többen mondták, hogy szeretik a régi könyvek illatát, hát én nem. Könyvtári példányt olvasok, és annyira régi már, hogy a borítóját újrakötötték, a lapok sárgák. Én nem kedvelem a régi könyveket. Azt szeretem, ha az én kezem érinti először a lapokat, szeretem a fehér, sima oldalakat lapozni, ilyenkor úgy érzem, hogy ez a könyv csak arra vár, hogy meghódíthasson engem. Még szűz, arra vár, hogy felfedezzem.

A könyvből film is készült annak idején, és nagyon gondolkodok rajta, hogy megszerzem valahogy, mert nagyon tetszett a könyv. Ha párkapcsolati útmutatónak nem is jó, de arra mindenképp alkalmas, hogy rájöjjünk, nem minden fenékig tejfel és nem csak a tökéletes lehet a jó.