2009. január 30.

Antoine de Saint Exupéry - A kis herceg (10/8)



Rövid vékonyka kis könyvecske, mely már régóta porosodott a polcom azon a részén, ami a "majd ez is elakarom olvasni" tipusú könyveket rejti. Mese feknőtteknek.
Gondolkoztam azon, hogy amikor gyerekem lesz felolvassam, majd e neki A kis herceget...Vannak benne nagy bölcsességek, amiket szerintem csak felnőtt képes átlátni, megérteni, de akadnak olyan útmutatások is, amik hasznosak lehetnek egy cseperedő pöti emberkének is.

A kis herceg saját bolygóján éli minden napjait, amikor is egy kis virágmag nem kerül a bolygójára. Szépen virágzik, illatozik, de fennhéjázó és akaratlanul is megsérti a kis herceget, aki egyszercsak útra kell, hogy világot lásson. Találkozik királlyal, alkoholistával, geográfussal, lámpagyújtóval... (ekkor azért elgondolkoztam azon, hogy az író vajon drog hatása alatt álott, amikor megírta a könyvet, vagy csak fel sem foghatom milyen képzelő erővel, és élettapasztalattal rendelkezett)

A könyv nagy mondanivalója: "jól csak a szívével lát az ember!"

Ez nagy igazság, és a róka aki ezt a nagy titkot felfedte a kis herceg előtt bitang nagy bölcsességet árult el. Ezt észben kell tartania mindenkinek.

A rövidke kis olvasmány tetszett, de nem dobtam hátast tőle...talán nagyobb elvárásaim voltak vele szembern, hisz mindenki, akit megkérdeztem csak jót mondott a könyvről. Igaz ami igaz jó könyv, jó mese, jó gondolatok vannak benne, és emiatt adok én egy gyenge 8-ast. Igazából úgy vagyok a Kis herceggel, hogy ezt is elolvastam, tanultam pár fontos dolgot, de jöhet a következő könyv...

2009. január 29.

Charlotte Bronté: A különös tanítvány (10/7)



A főszereplő William, aki az iskola elvégzése után többé nem kér nagybátyjai támogatásából, hanem Edward bátyja pártfogását kéri. Edward felveszi irodistának a cégéhez, de fölényesen és nagyképűen bánik testvérével. Nem engedi, hogy nála lakjon pedig jókora birtoka van. Semmi testvéri érzés nincs benne. Sőt folyton figyelteti, várja mikor követ el valamit. William megismerkedik Mr. Hunsdennel, aki ráébreszti arra, hogy nagyon rosszul döntött mikor beállt testvéréhez rabszolgának. Edward egyik nap számon kéri, hogy miért pletykál róla, holott ez nem is igaz, ő pedig felmond és lelép a zsarnoktól. Mr. Hunsden ajánlólevelet ad neki és Brüsszelbe küldi, ahol állást kap egy fiúiskolában, mint angol tanár. A fiú iskola mellett egy lányiskola is működik, ahova felkérik óraadónak. Itt kezdődnek a bonyodalmak. Az igazgatónő túlságosan kinyilvánítja szándékát Will felé, ami először nem imponál neki, majd kedzi megkedvelni a nőt. De vajon mi derül ki az igazgatónőről? És miért csalódik a fiúiskola igazgatójában, akit a barátjának hitt?
Közben a diákjaira is felfigyel és jópár jellemrajzot olvashatunk a lányokról. Tipikus lányiskola, őszinte barátságok nem alakulhatnak ki. Tiltják is a túl közeli kapcsolatot. A lányok udvariasak és jómódúak, egészen addig amíg érdekük is így kívánja, de szemrebbenés nélkül hazudnak, ha úgy alakul.
Egyik nap új tanítvány kerül az osztályába, aki a lányok egyik fiatal tanítója, de többet szeretne tanulni. Kiemelkedő képességeivel hamar felfigyel rá William. A lány okos, intelligens, gyorsan tanul és akar is tanulni minél többet, a férfi kitüntető figyelemmel látja el, aki egy nap hirtelen eltűnik az iskolából.
Megtalálja vajon a lányt? Csak tanítványt lát benne, vagy érzelmi szálak is fűzik a különleges nőhöz?

Tetszett a könyv attól függetlenül, hogy túl bonyolultak a leírások, nem tudom elképzelni a helyszíneket, vagy csak nehezen. Sok helyen vannak unalmas és érdektelen részek. Nem tetszik, hogy rébuszokba beszélnek, semmit nem mondanak ki nyíltan, vagy ha mégis, akkor az sokszor tévedés, és a másik ezt nem cáfolja meg, csupán szó nélkül hallgatja. A vége szerintem túlrészletezett, sokkal egyszerűbben is le lehetett volna zárni, a 358 oldalban túlságosan "bő lére" lettek eresztve lényegtelen dolgok.
Sok tanulságot ad ez a könyv szerintem, hiszen rávilágít arra, hogy ha valakinek segítesz és ő felajánlja őszintén a háláját, akkor azzal szükség esetén élni kell. Nem megaláztatásként, behódolásként kell felfogni, hanem úgy, hogy új ajtó nyílt ki előttünk.
Rávilágít arra, hogy elvehet ugyan egy férfi egy gyönyörű de butuska nőt, aki a kedvére lehet a házasság első éveiben, de hosszútávon mindenki társra vágyik, aki öregkorában is kielégíti szellemileg. Hiszen a szépség múlandó.
Egyik kedves barátom okosan fogalmazta ezt a kérést meg, kicsit XXI. századi nyelven: "Egy idő után a nő eszéd dugod, nem a testét!"

Erich Maria Remarque - Nyugaton a helyzet változatlan (10/8)


Régóta epekedtem már egy olyan könyvért, ami az I. Világháborúról szól, a front harcokról, katonák életéről, hátországról. Ez a klasszikus könyv, melyet megjelenése után rögtön filmvászonra vittek Hollywoodban -két Oscart nyert -megadta azt amire vágytam.
A regény szereplői fiatalok,tanulók, akiket meggyőzött tanáruk, hogy lépjenek be a seregbe és tegyék meg hazájukért a legnagyobb szolgálatot. A történet narrátora Paul a saját szemszögéből mond el mindent: a kiképző tábor kemény hónapjait, a szigorú kötözködő Himmelstoss kiképző tiszt szemétkedéseit. Elmeséli, hogyan alakult ki közöttük a bajtársiasság, ami a legnagyobb összetartó erővé vált számukra egy olyan világban, ami a káosz szélére sodródott. A halál ott kísértett mindenütt. Egy ló szenvedésén jobban kiborultak az emberek, mint a darabokra tépett emberi hús cafatok látványától. Mérges gázok, aknák, gránátok, süvítő golyók és még ezer arcban támadott a fájdalom.
Néha elmerülnek a gondolataikban a katonák és akkor olyan dolgokról beszélnek, hogy miért is van háború:
"-...egyik nép megsérti a másikat.
-Akkor nekem itt semmi keresnivalóm -feleli Tjaden -,én nem érzem magamat megsértve....Akkor meg minek van egyáltalán a háború?
-Biztos vannak olyanok, akiknek használ a háború.
-Na én nem tartozom közéjük. -vigyorog Tjaden.
-Biztos más emberek vannak e mögött, akik keresni akarnak a háborún. -dörmögi Detering."
Telik múlik az idő, egyre-másra esnek el a barátok, kerülnek megcsonkoltan kórházba, mire végül már csak két egykori osztály társ marad az egyre nehezebben viselhető lövészárokban: Kat és Paul. Szinte testvérekké válnak, együtt lopnak libát, malacot, védik egymást. Az a hír járja, hogy a háborúnak lassan vége. Talán túl is élhetik.
Remarque nagyszerűen írja le a háborús nemzedék fájdalmát, reménytelenségét, elveszettségét. Mi lesz, ha kitör a béke? Mi lesz azokkal a fiatalokkal, akik az iskolából kilépve egy dolgot tanultak meg: ölni. A halál, és a túlélés a mesterségük. Mi lesz ezzel a nemzedékkel egy háború utáni világban?
Kegyetlen képek, gáz mérgezésben szenvedő bakák, szétlőtt lábakon rohanó sebesültek, vér és valóság. Megtörtént.
Értékelésem 8-as. Sokat adott nekem a könyv, de azért persze nem olyan volt, mint egy akció-háborús regény, de nem is ezt vártam tőle. Lebilincselő olvasmány, amit mindenkinek el kell olvasnia, hogy tudja, milyen is volt az első világ égés.

2009. január 28.

George Orwell: 1984 (10/9)


Szerintem erről a könyvről már mindenki halott. Orwell híres 1984 könyve. Nehéz könyv. Na nem súlyra :)

Kaptam is figyelmeztetést, hogy nehezen olvasható. És tényleg. Valahogy máshogy van írva, magyarul, mégsem magyarul. Minden szó érthető, mégis összeolvasva már nem annyira érthető. Sokszor vissza kellett olvasnom, újra olvasnom részeket. És csak ezért kilences.

Mégis jó könyvnek gondolom, sőt nagyon jónak. Úgy gondolom, ezt a könyvet mindenkinek el kellene olvasnia, főleg a fiatalabb generációnak, aki már az előző rendszerre csak mesélésből emlékszik. Nagy részét én is csak mesélésből tudom.

A könyvről csak annyit tudtam, hogy arról szól, milyen lenne ha. Megvettem tehát, és neki kezdtem. Nem egy lányregény, nem elalvás előtti olvasás, mert oda kell figyelni.

A történet arról szól, hogy van egy tökéletes rendszer. Ahol mindenki egyenlő, minden szuper, és van egy erő/hatalom, aki ellenőriz. De nem ám akárhogy. Az ember minden egyes lépése ellenőrizve van. Meg van szabva, mit mikor lehet, mit kivel lehet, pontosan mikor kell itt és itt megjelenni, mert ki van számolva az oda út mennyi ideig tart. Ha nem ér oda időben, ellenőrzés, hol is lehetett, mi rosszat tett a párt, a rendszer ellen. A Nagytestvér figyel…. És ha rájönnek, hogy valaki valami pártelleneset tett, akkor egyszerűen el van gázosítva. Ellenség volt. A nevét sem szabad kimondani, hisz nem is létezett…..

Már nem is tudják milyen volt az élet előtte, hogy van természet, hogy a szex élvezetért is van. Nem tudják mi az igazság, mert mindennap más az igazság, más az ellenség, nem lehet megszólalni, mert lehet hogy az, aki ma a szövetséges, holnap már az ellenség. Mivel a múltat, a történelmet meg lehet változtatni…….



Viszont a főhősünk rájön valamire. Hogy volt előtte más élet is. És van egy külső világ. És megtalálja, észreveszi, élvezi a dolgokat, persze nem nyilvánosan, azt nem lehet…..

És mikor írta a könyvet? A negyvenes években. Utána néztem, 1946-ban……

Lehet hogy utópia, de akár igazzá is válhatott volna, sőt még mindig az lehet…… Hisz Nagytestvér mindig figyel(t)….

Szóval, ahogy írtam, csak ajánlani tudom.

Wass Albert - Elvásik a veres csillag (10/9)



Tánczos Csuda Mózsi története tovább folytatódik. Miután vége a háborúnak, megpróbálja újrakezdeni az életét a kicsi családjával és állataival fenn a Kommandó lábánál. Ám megjöttek az oroszok, és velük együtt jött egy új dolog: A Kommunizmus.
Talán még az első könyvnél is nagyobb poénok, és vidám mesék vannak ebben a regényben. Például Mózsi a bosszús cigányokat igába fogja és minta gazdaságot csinál a saját földjén, mert a városból érkezik a fő elvtárs, és kell legyen mit mutatni neki, hogy a falun milyen szépen haladnak a tervgazdálkodással. Jól becsap mindenkit Mózsi, és még egy veres csillagot is kap a falu.
Ám ez a könyv sem marad el a szomorú történetekkel. A magyar forradalom hírére megmozdul itt is a székelység, bár igazából ők csak élni szeretnének. De csetepaték után kegyetlen mészárlás is lest a faluban, majd pedig még szomorúbb események történnek, de a végén a remény felcsillan, és Mózsi meséje ott végződik, ahol az első könyv kezdődött: ültet egy almafát.
Ezt a remekművet is egy erős 9-sel jutalmazom, ami nálam felér egy tízessel, de mégse az... Ajánlom mindenkinek ezt a két Wass Albert könyvet.

Rejtő Jenő: Vesztegzár a Grand Hotelben (10/9)

Nem olyan régen rájöttem, hogy nem élhetek úgy, hogy sosem olvastam még Rejtő Jenő könyvet...így ezen változtatnom kellett...szakmai ártalom miatt ezzel a könyvvel kezdtem.:) /A szőke ciklonról később/

Bűnügyi történet (garantálja a sok cselekményt egy időben), szerelmi szállal megfűszerezve (női olvasókat is magával tudja ragadni...nyálas szövegek nélkül is)...
Nagyon jó humoros kezdéssel indul a történet...mit keres egy ismeretlen pasi a szekrényben zöld lámpaernyővel a fején, egy nő szobájában, egy hotelban??:) hm?
Na itt már elkezdődik a bonyodalmas cselekmény...kicsit nehezíti az egészet az, hogy sok szereplőt felvonultat az író az elején...jó egy hotelben sokan laknak..de mindenkinek megjegyezhetetlen a neve...néha el kell gondolkodni azon, hogy most ez ki is volt?!orvos?hittérítő?nő?pasi?hotelban dolgozó?:D
A cselekményben halmozódnak az abszurd helyzetek..bonyodalom bonyodalom hátán..vicces szituációk...néha egy-egy trópusibetegség leírása(ez az:):) Ilyenkor szeme felcsillant..mondtam szakmai ártalom..:)
Meglepő fordulatokkal teli könyv...és még több bonyodalom...kíváncsisági szint itt is elég intenzíven fenn van tartva..szóval nálam ez is egy nyerő könyv.:)
De pl. vonatozáshoz ideális...rövid, kis helyen is elfér, és leköt..gyorsabb idő pergés garantált.
Folytatom a Rejtő könyvek olvasását!->erre az elhatározásra jutottam a könyv végén és ajánlom azoknak, akik szeretik a szövevényes, bonyodalmas bűnügyi történeteket.:)
Ja és nem utolsó sorban a trópusokon játszódik...ebben a csúnya esős szürke időben jó oda elutazni..akár csak képzeletben is:)

Abby Lee: Hol jár az eszem? (10/5)

Az összesítés nem áll rendelkezésre. A bejegyzés megtekintéséhez kattints ide.

Stephenie Meyer: Alkonyat (10/9)

Nem szeretem azt ha a tömeg ízléssel megegyezik az ízlésem...ezért szoktam általában később olvasni mindent, ami hisztériát váltott ki emberekből. (na jó hazudtam, mert a Harry Potter-t mindig a megjelenés napján már a kezemben tartottam)
Ez a könyvet és persze a filmet is hisztérika övezte... utálok beállni a tömegbe..de megtettem, mert most van igazán időm olvasni meg max nyáron. De ajánlották és a kezembe is vehettem a kölcsön példányomat napokon belül, ahogy elhatároztam, hogy lássuk a "medvét" most azonnal.
Lehet túl sokat vártam pont emiatt, hogy mindenki szívére tett kézzel áradozott nekem, hogy csodálatos és Edward..óóó...na lássuk...
Kinézete a könyvnek tökéletesen bestseller gyanús..ízléses..nem túl sok és nem túl kevés..bár a hátulján pl. nekem nem tetszik az hogy láthatóak a filmszereplők kicsi képe...szeretem azt ha eldönthetem én, hogy a szereplők milyenek a könyvben és nem a színészekhez hasonlítom őket...és mivel már kinőttem abból többnyire, hogy színészekért rajongjak így hidegen hagy az, hogy a rendező, hogy álmodta meg Edwardot. Elég gazdag a képzelőerőm, szóval nekem nem kell segítség a fejemben folyó film forgatáshoz:)
Majd két éjszaka és egy délután alatt végig is értem rajta..ez mutatja, hogy ez egy jó könyv..mert a kíváncsiságomat folyamatosan fenn tartott, hogy vajon a következő lapon mi fog történni..azért azt nem mondom, hogy a körmömet rágtam az izgalomtól...de a kíváncsiság folyamatosan a fejemben motoszkált így nem bírtam letenni.
Nekem kicsit hiányérzetem volt a végén..nem tudom meghatározni miért...de vegyes érzelmekkel raktam le a könyvet a végén...bár akkor még nem tudtam, hogy van folytatása. (mert mint mondtam nem követem a felkapott könyvek háttérinformációit se)
Plusz lehet nem voltam elég szerelmes hangulatban miközben olvastam...mert valamennyire átveszed a szereplő feszültségét és vívódását....nekem néhol már túl sok volt a szeretlek, meg az édesem...így lehet ezért nem tudtam 12re értékelni a könyvet csak 9re...:)
Edward és Bella..szerelme...tiltott...először titkos...majd felvállalt és veszélyes...feszültséggel teli ..érezni a kettőjük közötti vibráló levegőt....mikor csak várja, hogy megjelenjen....szívdobogás...azt hogy együtt akarnak lenni, de lehet, mégsem vagy talán...édes szenvedés...a rossz fiú...és az átlagos lány...mindenkinek van ilyen időszaka, hogy ez testesít meg a tökéltes és mindent elsöprő szerelmet...feláldoznád magad csak, hogy vele lehess...jön és megment, mint egy szuperhős...majd nem tudod levenni róla a szemed...mert annyira, de annyira vonzz az egész lénye...plusz ott van a családja, akik elfogadnak és befogadnak és megvédenek, mert a fontos vagy nekik...kell ennél több??

A filmet meg kellett nekem is néznem egyből ahogy a könyvet letettem...kíváncsi voltam, hogy mit tudtak kihozni a történetből...hát csalódnom kellett...nekem a film például nagyon nem tetszett..kicsit olyan darabos volt nekem meg nagyon elnagyolt...olyan volt mintha lepörgött volna a szemem előtt a durva könyv kivonata...néhol hamisan..néhol összevonva..lyukacsosan mindent kihagyva..és a zenék sem tetszettek, ahogy a filmhez voltak rakva...külön a soundtrack-je jó, mert hallottam már...ezért lehet a könyvolvasás közben kellene ezeket a zenéket hallgatni és tökéltes lehetne így együtt...könyv és zene duettje...

De a könyvet csak ajánlani tudom...és kíváncsian várom a folytatást, hogy mit hoznak még nekem/nekünk Stephenie Meyer éjfekete könyvei.:)





2009. január 27.

Jane Austen: Meggyőző érvek (10/4)


Sokat szemezgettem már Jane Austen művekkel, de megmondom őszintén többet vártam. Nem volt elég izgalmas. Nem pörögtek az események. Nem szeretem, hogy ha túl sok szereplő van egy könyvben, mert akkor elveszik egyik másiknak a jelleme a többi mellett. Sőt néha itt sem tudtam, hogy ki kicsoda, ki kivel van. A sok egyforma vagy hasonló név idegesítő. Nem szeretem a nemesi családok történetét, ahol a nők egész nap otthon ülnek, vagy fogadásokat adnak esténkét. Nem csinálnak semmit, csak sétálnak egész nap és pletykálnak.
A történet amúgy az Elliot családról szól, az anya meghalt, az apa a három lánnyal élt együtt. Túl büszke és túl nagyravágyó volt ahhoz, hogy elismerje, hogy tönkrement így kiadta a családi kastélyt és egy kisebb házba költözött. A legnagyobb lány Elizabeth egy unszimpatikus, beképzelt nőszemély. Teljesen semmibeveszi mindenki a középső lány, Anne véleményét. A legkisebb lány, Mary pedig egy elviselhetetlen hipohonder. Igazából Anne történetét ismerhetjük meg, hiszen szakított a völegényével, mert azt az apja nem tartotta megfelelő partinak, de a völegény 8 év után visszatér, közben megjelenik az unokatestvér is, aki szintén pályázik Anne kezére. Vajon a kedves, megértő, jó modorú lány kit választ? Mi derül ki Mr. Elliotról? És a völegény vajon még mindig szerelmes-e a lányba?
Mindent összevetve a történet jó lenne, csak a túl sok mellékszállal unalmassá tették.

Apollinaire: Tizenegyezer vessző (10/3)


Nagyon régóta nézegettem már a könyvesboltokban és a neten ezt a könyvet. De a végső lökést egy blog indította el, ahol jókat olvastam róla. Az eladó mondta, hogy ő beleolvasott és nagyon durva, szadista. Mondtam neki hogy "ááá, nem érdekes, bírom én. Annyira vészes nem lehet." Hát tévedtem. Gusztustalan, undorító, talán már túl sok.
Apollinaire tollából született és a 20. századi irodalom egyik legbotrányosabb remeke. Számomra botrányos, de nem remek. Egyből a közepébe vág, már az első oldalon találkozhatunk a különféle nemi szervek vulgáris megnevezésével. A főszereplő Mony, aki hercegnek tartja magát, meg valami kapitánynak is nevezik, de igazából a háttér cselekmény lényegtelen, és nem is igazán érthető, hiszen a sok szex és kínzás mellett ez eltörpül. A nevek nem tetszenek: Puncilina, Capbea, L'obasso, mint valami amatőr pornószínészek. Több kéjgyilkosság is történik benne. Tele van szadizmussal, mazochizmussal, veréssel, ütéssel, pedofiliával, nekrofiliával, anál, orál, homo, hetero, komolyan ez már sok így egyszerre egy könyvben. Én szeretem az erotikus műveket, sőt még a durvább dolgokat is könnyedén elolvasom, de ez már túl sok volt. Túlontúl sok. A szókimondás közönséges, undorító. A leírások túlságosan részletezettek. A nemi szervek nevei hol viccesek, hol közönséges, hol azt se tudom mit jelent.
Irreális, hogy végig csak a dugás megy, pasi pasival, nő a nővel, aztán összevissza, és hogy mindenki buzi, leszbikus, biszex. Minden pasi a másik pasit dugja. Mony egész nap csak kefél, vagy őt kefélik.
A cím onnan ered, hogy Mony megígéri Puncilinának, hogy ha nem bírja hússzor akkor érje tizenegyezer vesszőcsapás. A végén meg is kapja a katonáktól és bele is hal. Egyáltalán nem tetszett. Túl erőszakos, túl szadista, túl sok....

Nick Hornby - Betoncsók (10/7)


Egy hetest adok a könyvnek, de egy erős hetest :)


Barátnőmtől kaptam még a szülinapomra. Amikor hátul elolvastam egy részletet a könyvből, nem igazán akartam nekifogni.... Egy 16 éves fiúról volt, és ott épp az első szexuális elménye utáni gondolatok voltak....

Viszont úgy gondoltam, hogy egy próbálkozást megér. És neki kezdtem. És érdekes volt, nem tudtam letenni....

A sztori lényege, hogy a srác eléggé zárkozott, szülei elváltak, deszkázik. Megismerkedik egy lánnyal, aki tetszik, és minden srác őt akarná, ennek ellenére, a főhősünket választja a lány. elvannak együtt, nagy a kezdeti szerelem. Viszont egy idő után megunják egymást, főleg a srác kezdi unni az egészet. Mindig együtt vannak, senki mással nem találkoznak, és mindig ugyanaz. Egész délután együtt lógnak, tévé, szex, haza.

Amikor is úgy dönt, hogy szakít a csajjal..... szakítás után kiderül, hogy terhes. és meghagyja.

A könyv lényege a gondolatok. egy 16 éves fiú gondolatai a gyerekről, felelőségről, a családról, a család biztosításáról, álmairól, hogy mit tesz, amikor bepánikol, el akar futni a világ és főleg a felelőség elől.

Szerintem olvashatóan és érthetően van leírva, még ha egy 16 éves fiúról is van szó... Mindenképp érdekes.
Mennyire jó dolog egy gyerek, egy 16 éves "gyerek" elétében? Milyen dolgok várnak rá? dolgoznia kell? Mindent fel kell adni? Mit kell csinálnia? Együtt marad a csajjal? törődik a gyerekkel? Hogy érez, hogy ilyen fiatalon van egy kis emberke, akivel törődni kell, aki függ tőle, és aki "apa"-nak szólítja majd?

Lehet hogy egy kicsit gyerekesnek tűnik, ahogy nekem is úgy tűnt a borítóról, de én ajánlani tudom :)

2009. január 26.

Wass Albert - Tizenhárom almafa (10/9)



Szerintem az egyik legnagyobb magyar író, a határontúli magyar irodalom egyik legnagyobb alakja ő, Wass Albert. Kicsit óckodtam a könyveitől, mert azt hittem, hogy mindegyik csak arról szól, milyen szemetek a románok, milyen borzasztó volt a trianoni, majd a párizsi béke, aztán kommunizmus...etc. Hát belegondolva sok könyve tényleg eme szomorú témáról szól.
De ez a könyv egyszerűen fantasztikus, hisz úgy meséli el a két világháború, illetve II. világégést, hogy közben fetrengünk a nevetéstől. Nagyon hullámzó a hangulat a regényben.
Hol épp nyerítek az egyik vidám történeten, hol pedig szemembe könnyek vegyülnek a megtörtént tragédiát olvasva.
Főhősünk: Tánczos Csuda Mózsi! Már ez a név sem hétköznapi, de maga az ember és agyafúrt természete olyan figurát formál, hogy egyszerűen hanyatt dobjuk magunkat a fotelban ülve, mikor olvassuk az ő kis életét. Egy részletet ragadnék ki a könyvből, amikor a bécsi döntés után négy katona tiszt (román, magyar, olasz, német) sétálnak a vidéken és jelölik ki cölöpökkel az új határvonalat. Mit ad Isten a határ épp Mózsi kertjén keresztül megy át, kettészabva az ő almafa sorát. Két baka marad hátra a cölöp örzésére. Mózsi okosan megvendégeli őket a házában és elkezdi itatni a két határőrt, akik hangosan éneklik saját nemzetük dalait, miközben Mózsi kisurran a kertbe és a határt pár fával arrébb rakja, így mentve meg almafáinak nagy részét.
Az én értékelésem egy erős 9-es, tízest azért nem adok, mert bár nagyon nagy kedvencem a könyv, azért a maximális pontszámot nem osztogatom csak úgy...
Ajánlom mindenkinek a regényt, igazán életszagú írás. Aki még nem olvasott Wass Albertet, kezdje ezzel, rögtön megszereti...

2009. január 25.

Csontos János: Száz év talány - Kiegészítések József Attilához (10/10)

A könyvre egy szeminárium alkalmával Zelena András tanár úr hívta fel a figyelmemet, mégpedig a következő mondattal: „Ki fejezte be József Attila töredékeit?” Fogalmunk sem volt, úgyhogy házi feladat címen google lett a vége. Néhány perc elteltével meg is született a válasz: Csontos János. De miről is van szó pontosan?

József Attilának sok befejezetlen műve maradt hátra, melyek közül Csontos János 166-ot kiegészített és kötetbe rendezett. Sokan idegenkedtek az ötlettől, az egyik jogdíjörökös nem is támogatta a könyv megjelenését, ezért késtek vele 3 évet. Látatlanba engem is kirázott tőle a hideg, de mikor kezembe vettem a könyvet, kellemesen csalódtam. A szövegek tipográfiailag elkülönülnek (József Attila szavait álló, Csontos János kiegészítéseit dőlt betűkkel szedték), így egy rossz szó sem hagyhatja el a számat, főleg az nem, hogy plágium. A kiegészítések nem kaptak címet, iniciálé jelzi, hogy új mű következik. A szövegek elrendezése eleinte szokatlan volt és őszintén szólva: kicsit papírpocsékolásnak érzem, de nem lehet minden tökéletes.

Csontos János vagy József Attila? A kérdés jogos… Az én olvasatomban két típust különítettem el. Az egyik: Csontos átveszi József Attila stílusát és gondolatmenetét, így egészíti ki a töredéket. Ebben a „műfajban” (sőt, az egész kötetből) a kedvencem:
„Kedves Zoltán,/ nem nagyzol tán/ a költő,/ ha töltő-/ tollával íme/ verset ír neked/ vagyis éneket,/ melynek van ríme,/ de nincs híme,/ csupán a csengő rajt’/ és épp addig tart,/ míg a papírlap alja,/ Poéta lelke rajta,/ midőn csuklóból versel,/ a műben semmi rejtjel,/ csak tili-toli./ Légy jó, kedves Zoli!
A kiegészítések második típusába tartozó művek stilisztikailag összecsengenek ugyan, de tartalmilag egymásnak feszülnek. Pl.:
„Ki lapengedélyt nekem adott,/ ki rendőrrel jegyeztetett fel rólam –/ utókorban hízelgő adatot.// Az utókor ím, itt van, s hízeleg,/ s a lapengedély bár puszta szólam,/ róják még a jelentéseket…”
Szerintem, aki szereti József Attilát, és túl tud lépni a „szentségtörés” elméleten, annak nem fog csalódást okozni a kötet.

Stephenie Meyer: Alkonyat (10/10)


"Ha az élet valóra váltja legmerészebb álmodat, akkor nincs mit megbánnod, ha ez az álom aztán véget ér."

Gondolkodtam, hogy lehet-e olyant, hogy 10-ből 11-et adni, mert úgy érzem, hogy ez a könyv igazán megérdemelné, legalábbis az én ízlésem szerint
Nagyon átérezhetően írja le Bella szorongását Edward miatt az első napokban, szinte érzem a gyomromban a feszültséget, hogy vajon megjelenik-e a fiú vagy sem. El tudtam képzelni milyen lehet a srác, leginkább azt, ahogyan nevet és nagyon szexisnek találtam.
Kicsit hihetetlen, hogy minden pasi Bella kegyeit keresi, hiszen ilyen általában nem fordul elő, de ettől függetlenül tetszik, hogy mindenkivel próbál kedves lenni, holott ő maga is tudja, hogy Edwardon kívül nincs esélye senkinek. Hihetetlen, hogy soha nem a jófiúkhoz vonzódunk, hanem mindig a veszélyt keressük. Átéreztem Bella szorongásait, félelmeit, a döntésképtelenségét, és az is, hogy mennyire vágyik minden Edwarddal töltött percre.
Egy aprócska hibát észleltem, azt mondja Bella, hogy még soha nem figyelte meg Edward öltözékét, holott ez nem teljesen igaz, mert a könyv elején írta, hogy márkás és drága ruhákat hord. Az igaz, hogy pontosan ruháról ruhára nem ment végig rajta, de megemlítette már.
Nagyon tetszik a vívódásuk, az hogy a fiú mennyire félti a lányt, és hogy a lány kiáll az érzései mellett. Teljesen elvarázsol a könyv. A nyelvezete, a párbeszédek, az elméletek. A vívódásuk teljesen jogos, és asszociál azokra a történetekre, amikor a szerelmesek nem lehetnek együtt. Imádtam a pajkosságukat, a mosolyokat, a kuncogásokat, a sok-sok véget nem érő kérdést. Olyan igazi első szerelem...

Én, aki nagy Harry Potter rajongó vagyok, őszintén mondom, hogy jó, nagyon jó, kiváló a könyv, és komoly vetélytársa lesz HP-nek, ha már nem az most is. És őszintén szólva azt kell mondjam, hogy jobb mint HP, bár ezt félve mondom csak, nehogy megkövezzenek itt, pont engem aki HP-t dicsőíti már mióta. Lehet, hogy csak a friss emlék mondatta ezt velem, de tényleg úgyérzem, hogy felülmúlhatatlan élmény volt számomra, és biztos, hogy nem most olvastam utoljára.
A mindennapos szorongások, hogy vajon látják-e egymást, vajon együtt lehetnek-e. Mi lesz a jövőben velük? A sok kérdés, hogy két ennyire külön világban élő ember egyszer valóban egymáséi lehetnek-e?
Egyértelműen csillagos tizes.

Megnéztem a filmet is, és sokan azt mondták rá, hogy rossz. Szerintem egyáltalán nem rossz, csupán nem a könyv sémáját követi. Itt-ott kihagynak, átírnak részeket benne, ami annak zavaró, aki ismeri a könyvet, de el kell ismerni, hogy az átírások magának a műnek a lényegét nem változtatják meg. A könyv romantikusabb, és izgatóbb számomra Edward mosolya, de a film is jó. Nagyon is jó. Én teljesen meg vagyok vele elégedve, annak ellenére, hogy sok helyen bosszankodtam, hogy "na ez sem így van a könyvben, meg ezt is átvariálták".

Bene Viki: Eszterlánc (10/9)

Az egyik legjobb "strandkönyvnek" tartom ezt a 208 oldalas kis zöld könyvet. Sok jó emlékem is van a tavalyi nyárról...és ez is azok közé tartozik, lehet ezért is látom rózsaszínben azt, ami egyébként zöld.:)
Mikor kezembe vettem nyaralás előtt a könyvet...borítójára nézve nem voltam egyből elájulva...még szerencse, hogy nem borító után döntöm el, hogy mit olvassak el és mit ne.:) De nagyon jó kritikával illette egy két ember, aki akkor éppen körülvett...próba cseresznye alapon még belefér a táskámba, jöjjön.

Főszereplő egy fiatal lány...aki sok lányhoz hasonlóan néha egy rakás szerencsétlenségnek érzi magát. Munkahely katasztrofálisan uncsi, pasi rettenet plusz kamuzós, bátyja sokszor füvön csúszós...csak a barátnőkben bízhat az ember lánya...de van amikor ez is kevés...ilyenkor mit lehet tenni?
Jöhetnek a csajos praktikák...az új pasi..majd a pasival a "baj"...és így tovább.:)

Ez tényleg egy jó kis csajos könyv és vigyázni kell vele, mert kisebb nagyobb intenzitású hangos nevetést vált ki az olvasóból. Én is így olvastam strandon hason fekve, ülve, háton fekve a horvát tengerparton, majd a hintaágyban....hol hangosan röhögve, hol szolidan megmosolyogva...nem tudtam letenni. Naplósan íródott(én, aki nagy blogos vagyok nagyon díjazza az ilyet...sitysuty beleképzeltem magam a történetbe), könnyen követhető, viccesen tálalt gondolatok, vélemények..nagyon jól megírt könnyed olvasmány barnulás közben.:).
Majd persze kötelező tovább adni a barátnőknek, hogy nekik is örömet okozzon...igaz, hogy csak pár napig tart a hatása, mert rövidke olvasmány...de ne fosszuk meg a barátnőinket ettől sem.:) Nem lenne szép dolog!:)

Bán Mór: Hunyadi - A hajnalcsillag fénye (10/7)


Karácsonyi ajándékom már epekedve várta azt a napot amikor a vizsga időszak végeztével végre kezem közé vehettem.

Komoly elvárásaim voltak a regénnyel szemben, hisz hatalmas történelem fun vagyok és már ős idők óta vártam arra, hogy legyen végre egy író a talpán, aki hiteles történelmi forrásokkal felvértezve érezzen elég vért a pucájában és megírja a Hunyai család történetét regényes formában. Érezni akartam a középkor minden szagát, ízét, hallani akartam a csata mének dübörgő robaját miközben rohamra vezetik őket a lovagok, látni lelki szemeim előtt a véres csatákat. Jelentem ebben nem volt hiány...

A történet a mohácsi vész idején kezdődik, egy ismeretlen idős harcos meséli el a Hunyadiak életét egy kufircoló papnak, aki unatkozik a kihalt faluban. Havas elve kemény vidékéről kénytelenek menekülni H. J. felmenői a rettegett Vlad fejedelem elől. (Igen, a történelem ismeretekkel rendelkezőknek nem hiába ismerős a név, hisz ez a Vlad ugyanaz a Vlad Tepes - vagy rokona - annak, akiről Bram Stoker mintázta híres regényének főszereplőjét Drakula grófot)

Maga a könyv, elmenne akár egy soft pornónak is, hisz nem egy oldal van tele az ifjú Hunyadi keféléseivel, dorbézolásaival, vagy éppenséggel nem kicsi hím tagjának dicshimnuszokban való magasztalásával. Betekintést nyerhetünk a középkori világba jobbágyok, nemesek, a király szemén keresztül is, aki országjárása közben szanaszét szórja magvait, mintha csak egy vetőgép lenne.

Summa summarum a könyv Hunyadi János nagyapjának, édesapjának, és magának Jánosnak a fiatal éveit meséli el, egészen addig amíg be nem nő a feje lágya és végül megtalálja igazi életcélját. Közben dúl a magyar-török-szerb háború, Luxemburgi Zsigmond hatalmi harca a magyar nemesekkel, és persze a család ősi ellensége Vlad herceg sem marad ki a képből a végső fináléban.

A könyv nekem tetszett, bár néha unalom homályába repített, ahonnan mindig egy váratlan fordulat rántott vissza. Egy erős 7-est adok Bán Mór regényének, azzal az intéssel, hogy a következő részekben még tovább fokozza az izgalmakat. (és a történelem tudásom alapján erre joggal számíthatok)

G.G.Márquez: Bánatos kurváim emlékezete (10/2)


Egy aggastyán és egy fiatal lány lehetetlen szerelméről szól. Az író műveiből jól ismert karib kisvárosi környezetben játszódó történet fiktív, de az önirónia nagyon is valóságos, és a regény minden sorát áthatja.
Ez volt az első Márquez könyv, amit olvastam és be kell valljam nem voltam elájulva tőle. Könnyen olvasható, az tény, de én eleve irtózom az olyan kapcsolatoktól, ahol az egyik fél jóval idősebb, mint a másik. Itt meg azért a 90 és a 15 év között igencsak jelentős korkülönbség van.
Hiába az "öregedés gyásza, és a kortalan szerelem ünnepe" a könyv témája nekem egyáltalán nem ezt jelentette, hanem inkább felfordult a gyomrom attól, hogy egy 90 éves csókolgatja egy 15 éves kiforratlan testét. Ettől függetlenül végigolvastam, és a kedvem egyelőre nem ment el az írótól, mert a Száz év magányt mindenképpen el szeretném olvasni, de ez az írás egyáltalán nem tetszett. Nem az én beállítottságom, számomra ez beteges.

Coelho: Tizenegy perc (10/9)



"Valójában csak 45 perc az egész, és ha még azt is beleszámoljuk, hogy le kell vetkőzni, el kell játszani némi hamis gyengédséget, egy kicsit felszínesen társalogni is kell, s a végén pedig felöltözni, akkor a tulajdonképpeni szexre mindössze tizenegy perc jut."


A szerző arra törekedett, hogy egy olyan témát öleljen fel, ami őt magát nagyon érdekli. A valóságról ír, de néhol álmokat sző. A cél az volt, hogy ne olyan történetet meséljen el, amiről mindenki hallani akar, hanem szerette volna saját érdeklődését kibontakoztatni. Nyíltan ír a szerelemről és a szexualitásról.
„Volt egyszer egy örömlány…” mondattal kezdi Coelho a művét. Már itt látszik, hogy mennyire ellentmondásosan mutatkozik meg a valóság és az álmok világa. Meseszerű kezdés után meglepve érzi magát az olvasó az örömlány láttán.
A főszereplő lány naplószerű mindennapjait ismerhetjük meg. Álmodozásait, érzelmeit, vágyait, az első szerelemtől kezdve egy őrülten komoly szerelmi-szexuális kapcsolatig. Az első csók és az első aktus okozta csalódottsága sokáig befolyásolta életét. Megismerte a testét, az önkielégítést, az orgazmust, a gyönyört. Sokáig úgy vélte, hogy nincs szüksége férfiakra, mert csak csalódást és bánatot okoznak.
A történet Mariáról szól, aki egy eldugott kis brazil városban él szüleivel. A település kicsi, az emberek ismerik egymást, szórakozásra, tanulásra, munkára nagyon kevés lehetőség van. Elkezd dolgozni, majd 2 év után lesz annyi pénze, hogy elmenjen nyaralni Rio de Janeiroba, de soha többé nem költözik haza. Tudta jól, hogy az otthoni kisvárosban csak egy megszokott élet vár rá, egy unalmas házasság. De ő többre vágyott, mert tudott és mert álmodni. Nyaralása első napján megismerkedik egy férfival, aki elviszi Svájcba egy bárba táncolni. Átveri, kevesebb pénzt kap, de nem esik kétségbe. Beiratkozik egy francia tanfolyamra, majd felmond a bárba. De még mindig nem adja fel.
Kalandot keresett, pénzt és férjet. Belement egy egyéjszakás kalandba egy idegennel, és itt kezdődött el Maria új élete prostituáltként. Dönthetett volna másképp is, nem kényszerítette senki. Számtalan viselkedés közül választhatnak az emberek. De ki vagy mi dönti el, hogy épp melyik úton induljunk el? És hogy az lesz e épp a helyes ösvény?
Sokszor tervezi, hogy hazautazik, mert hiányzik neki a családja, de mindig pesszimistán fogja fel a dolgokat, mert úgy érzi, hogy nem fogják csodálni, amiért járt egy idegen országban. Hanem kinevetik majd és összesúgnak a háta mögött, hogy biztos azért tért haza, mert kirúgták.
Prostituáltként nagyon sokat olvasott, tanult. A „szakmája” legjobbja akart lenni, aki nem csak testi kielégülést tud nyújtani a férfiaknak, hanem akivel beszélgetni is lehet. A férfiak is érzékenyek, akár csak a nők. Viszont egy nő könnyebben megnyílik az emberek előtt. A férfiak előbb tárják ki a szívüket egy ismeretlen örömlánynak, mint a saját feleségüknek.
Egyik nap találkozik egy férfival, egy festővel, aki örökre megváltoztatja az életét, az érzéseit. Újra rátalál a szerelem, a boldogság, és egy olyan túlfűtött szexualitás, amit eddig soha nem tapasztalt. A festő azt mondta, hogy nem érdekli már a szex, de kérte Mariát, hogy tanítsa meg élvezni az együttlétet. A lány sok férfival volt már együtt, de igazi gyönyört még nem érzett egyikkel sem.
Olyan dolgokat ír meg Coelho, amik a mindennapi életünkben fontos szerepet játszanak, amik megtörténnek szinte mindenkivel. Szerelem, csalódás, ajándékozás és várakozás. Nem vesznek egymásnak drága ajándékokat, hanem egy-egy olyan tárgyat adnak a másiknak, ami az övék, egy tollat és egy kisvonatot. Lelkük egy-egy darabkájától válnak meg. És mikor a férfi másnap újra látni szeretné a nőt, Maria ezt mondja. „Várj egy hetet. Megtanultam, hogy várni a legnehezebb, és szeretnék hozzászokni, tudni, hogy velem vagy akkor is, ha nem vagy mellettem.”
Haza akart térni, gazdagon, nem mert újra szeretni, nem merte elhinni, hogy ez a férfi őt akarja, őt a prostituáltat. Nem futamodott meg, nem keseredett el.

Őszintén ajánlom a könyvet mindenkinek. Akár idősebbnek, akár fiatalabbnak. Mindenki meg fogja találni az írásban a saját örömét. Olyan mindennapi igazságokkal találkozhatunk, akit mindenki ismer, de annyira egyértelműek, hogy senki nem mondja ki őket, és így elvesztik varázsukat és értelmüket. Olvassák el mindazok ezt a történetet, akik félnek egy kapcsolattól, sokszor csalódtak már életükben, akik nem mernek nagyot álmodni és nem mernek „igen”-t mondani a kalandokra. És végül vegyék kezükbe mindenképp a művet, akik szeretik a szerelmes és szexualitást kifejező írásokat, mert ennél érzékibb és vadabb mű kevés van. „Bizonyos dolgok örökre elvesznek…” Rámutat azokra az apró dolgokra, amit mi emberek nem veszünk észre. Segít, hogy felfigyeljünk arra, hogy milyen rövid az élet, és ha valamit elszalasztunk egy nap, akkor lehet sohase lesz már következő alkalom.

2009. január 24.

Megalakulás

Ez a blog azért jött létre, hogy már meglévő könyvélményeinket közzétehessük, illetve a közösen kiválasztott könyvekből recenziót írunk, több szem többet lát alapon és azokat megvitassuk.
Ha bárki csatlakozni szeretne, szívesen fogadjuk. A jelentkezéseket a ninetta@indamail.hu címre vagy privát levélbe kérem.

Egy kis kérés a szerzők felé. Mondom kérés, ha valami elmarad, üsse kavics...
☼ a bejegyzés címe a könyv írója és címe legyen majd hogy 10-ből hányra értékeled
☼ 1-est csak olyan könyv kaphat, ami annyira rossz volt, hogy nem fejezted be.
☼ címke a te neved, és az író neve mindenképpen, ha valamit nagyon fontosnak tartasz még, akkor írhatod, de feleslegesen ne legyen 60 címke, könnyebb keresni.
☼ mottót, idézetet szívesen fogadok mindenkitől pár sorban, idézeted szerzőjét nem kell megnevezni, szerintem elég egyértelmű, hogy nem mi írtuk a legtöbb mottót, csupán egyetértünk vele.
☼ ha szeretnéd látni az oldalon, hogy éppen milyen könyvet olvasol, akkor a szerzőt és a címét küldd el nekem privibe.
☼ és végül talán a legfontosabb, nem a fülszövegre vagyunk kíváncsiak, hanem az önálló véleményedre, ebbe természetesen belefér pár átvett gondolat is a borítóról. Lehetőleg a könyv végét se írd le előre, pláne ne a csattanót.

Előre is köszönöm a közreműködéseteket:
Ninetta