Rövid kis önsegítőkönyv került a kezem közé.Negyvenkét éves pedagógusnő írását olvashattam a pánikbetegségének kialakulásáról és hogy hogy próbálta meggyógyítani magát...
Ír az életéről, gyermekkoráról, édesanyja elvesztéséről...pedagógus karierrjéről, válásáról, Budapestről...
Majd felvázol pár túlélő stratégiát, hogy miben lehet a mindennapi életben kapaszkodni...
mozgás, sport, vitaminok,könyvek, relaxáció, meditáció, gyerekek, pozitív gondolkodás, humor, szeretet, barátok, művészetek...
Mindezt a saját példáján keresztül leírva...inkább kicsit életrajzosnak tűnt, mint hogy öngyógyítónak...és kissé oktatósnak...hogy ha ezt és ezt csinálod, akkor minden remek lesz...mert nekem bevált...
Csak az a baj, hogy mindenki más...