Sokat szemezgettem már Jane Austen művekkel, de megmondom őszintén többet vártam. Nem volt elég izgalmas. Nem pörögtek az események. Nem szeretem, hogy ha túl sok szereplő van egy könyvben, mert akkor elveszik egyik másiknak a jelleme a többi mellett. Sőt néha itt sem tudtam, hogy ki kicsoda, ki kivel van. A sok egyforma vagy hasonló név idegesítő. Nem szeretem a nemesi családok történetét, ahol a nők egész nap otthon ülnek, vagy fogadásokat adnak esténkét. Nem csinálnak semmit, csak sétálnak egész nap és pletykálnak.
A történet amúgy az Elliot családról szól, az anya meghalt, az apa a három lánnyal élt együtt. Túl büszke és túl nagyravágyó volt ahhoz, hogy elismerje, hogy tönkrement így kiadta a családi kastélyt és egy kisebb házba költözött. A legnagyobb lány Elizabeth egy unszimpatikus, beképzelt nőszemély. Teljesen semmibeveszi mindenki a középső lány, Anne véleményét. A legkisebb lány, Mary pedig egy elviselhetetlen hipohonder. Igazából Anne történetét ismerhetjük meg, hiszen szakított a völegényével, mert azt az apja nem tartotta megfelelő partinak, de a völegény 8 év után visszatér, közben megjelenik az unokatestvér is, aki szintén pályázik Anne kezére. Vajon a kedves, megértő, jó modorú lány kit választ? Mi derül ki Mr. Elliotról? És a völegény vajon még mindig szerelmes-e a lányba?
Mindent összevetve a történet jó lenne, csak a túl sok mellékszállal unalmassá tették.