2009. október 31.

Deborah Tannen: Pár-beszéd (10/5)


Pár-beszéd, avagy a nemi kultúrák közötti különbségek

Deborah Tannen a Georgetown University nyelvészeti tanszékének professzora Washingtonban. A hölgy egy szociolingvisztikával foglalkozó kutató, aki a hétköznapi társalgást és ennek hatásait elemzi. Párbeszéd című könyvét 27 nyelvre fordították le és adták ki a különböző országokban.
A női – férfi kommunikáció különbözőségeit tárja fel a könyv. A borító azt ígérte, hogy a tudományos meglátásokat könnyed és humoros burokban kapom, ezt viszont meg kell cáfolnom, mert nem nevettem, sőt még el sem mosolyodtam egyetlen mondatán sem. Számomra túl szárazra sikerült, túlrészletezett, ami sok helyen zavaró, mert elveszik a lényeg a sorok között.
Nagyon jó viszont, hogy több tudományos kutató pl. antropológusok feltevéseit és megállapításait is beleszövi a mondandójába, így nem csak a nemek közötti, hanem a kultúrák közötti különbségekre is sok helyen fény derül.
A mű 10 fejezetből áll, amelyek több kisebb részre vannak bontva. A fejezetek végén néhol hiányzik egy összefoglaló az abban leírt fontosabb megállapításokról. Rengeteg különböző élethelyzetből merít szituációkat, amelyek segítségével próbálja alátámasztani a mondandóját. Bár biztos vagyok benne, hogy az írónő nagyon igyekezett az olvasók kedvébe járni a sok-sok példával, nekem inkább zavaró volt a sok párbeszéd és kusza lett a végére minden. Főként az zavart, hogy fiú és lány gyermekek voltak a vizsgált alanyok a legtöbb helyen. Sokkal jobban örültem volna, és jóval „felnőttesebbnek” éreztem volna, ha a példákat felnőtt nők és férfiak beszélgetései biztosítják.

Társadalmunkat férfidominancia jellemzi, de ez nem mindig az irányítás szándékának eredményeképpen jön létre. A könyv célja, hogy rávilágítson arra, hogy miért és hogyan jönnek létre a nemek közti kommunikációs félreértések. Sok nézeteltérésnek valójában ugyanis az az oka, hogy a fiúk és a lányok lényegében eltérő kulturális mintákat követve nőnek fel, így tehát a női-férfi párbeszéd egyfajta kultúrák közötti kommunikációnak felel meg.
A férfiak élete a versengésről szól, egy hierarchikus rendszert képzelnek el, ahol mindenki igyekszik a másikon felülkerekedni, de legalábbis a már meglévő pozícióját megtartani. A nők ezzel szemben a kapcsolatok hálózatrendszerében élnek. Náluk a beszéd a kötelék. A hangsúly a közösségen van. A férfiak hajlamosak a függetlenségre, a nők pedig a bensőségességre összpontosítani. A férfiak függetlenségre vágynak, a nők viszont bizonyos mértékig függővé teszik magukat a párjuktól.
A különböző nemű embereknél más-más a világ értékmérője. Az erősebbik nem élete mindig a státusz elérésének és megtartásának gyűrűjében forog, ezzel szemben a hölgyek a közösségen belüli bensőséges viszonyokat helyezik előtérbe. Éppen ezért van az is, hogy a nők szeretnek a problémákban dagonyázni, megvitatni századszorra is ugyanazt a kérdést, egyetértést, hasonlóságot, együttérzést várnak a barátnőiktől. A férfiak viszont minél hamarabb le akarják zárni a problémákat, ha nem találnak rá valamilyen megoldást.
A pasik folyton a női logikára hivatkoznak, ha csípős megjegyzést akarnak tenni, viszont ez a típusú logika sem rosszabb, mint az övék, csupán előtérbe állítja a személyes tapasztalatokat és párhuzamot keres mások tapasztalataival. Ez a pasiknak azért fura, mert ők inkább az információk összegyűjtésével, átvizsgálásával és a formális logikai érvelésekkel akarják a dolgokat megmagyarázni.

A továbbiakban olvashatunk arról is, hogy a nők milyen közegben szeretnek beszélgetni, miért mesélik el egymásnak a titkaikat, és miért pletykálnak; illetve arra is fény derül, hogy a pletyka mindenféle helyzetben negatív töltést hordoz-e magában? Arról is szó esik majd, hogy a férfiak vagy a nők szakítják-e többször félbe egymást -, meglepő eredmények születtek ugyanis a témában. Megtudhatjuk, hogy a nők többsége miért próbálja kerülni a konfliktust, és azt is, hogy miért könnyebb kihasználni egy konfliktuskerülő embert.
Nem számít, hogy mennyire elégedetlenek az emberek az eredményeikkel, az azokhoz vezető módszereiket ritkán kérdőjelezik csak meg, ezért is van az, hogy sokan a sorozatos rossz döntések hatására sem képesek máshogy hozzáállni a dolgokhoz.
A férfiak alapvetően egy hierarchikus világban élnek, és mindannyian arra törekednek, hogy a lehető legmagasabb státuszt szerezzék meg maguknak. A nők viszont azt várják egymástól, hogy az egyenlőségnek legalább a látszatát fenntartsák. Mivel a férfiak között nem gyakori a kapcsolatépítő beszélgetés, nem értik meg, hogy a nőknél ez a barátságukat erősítő tényező.

Végső soron a könyv témája és mondandója nagyon jó, hiszen Karinthy szavaival élve: „Férfi és nő ... hogyan is érthetné meg egymást. Hiszen mindkettő mást akar. A férfi: a nőt. A nő: a férfit.” Ettől függetlenül, ha osztályoznom kéne, csak egy erős hármast tudnék adni. Valahogy nem szórakoztatott el igazán. Nem kötött le teljesen. Bár hétköznapi nyelven íródott, kerülve az idegen kifejezéseket, mégsem éreztem igazán a magaménak az itt olvasottakat. Szakdolgozathoz, kutatásokhoz, esszékhez viszont remek tudásbázis, amire lehet alapozni. Szakmailag korrekt, rengeteg hivatkozást találunk más professzorok munkáira is. Tudom, hogy egy tudományos mű nem arra hivatott, hogy elszórakoztassa az olvasóját, hanem inkább arra, hogy minél több használható információval lássa el, az én szájízemhez mégis kicsit közelebb állnak azok a kommunikációs alkotások, amikben némi cinikus humor is körülveszi a női-férfi ellentéteket.

Mint tudjátok számomra fontos a könyv külleme is, ebben az esetben nem találtam semmi kivetni valót. Jó minőségű fehér vastag lapokból áll a mű, nem törnek az oldalak a gerincnél. Jegyzetelni is van elég hely minden oldalon.

2009. október 29.

Iván Kati: Szerelem@szerelem.hu (10/6)


Úgy tűnik, erősen vonzódom a könnyed, modernkori szerelmi történetekhez. Merthogy ez a könyv is ilyen. Eléggé snassz a sztori, de mindenképpen szórakoztató. Amolyan mai tündérmeseszerű lányregény az internetes világgal a főszerepben. Mondjuk én személy szerint hiányoltam belőle az izgalmat, a tartalom alapján sokkal fordulatosabb történetre számítottam. Kicsit csalódás volt számomra. Például az ajánló erős, de ízléses szexjelenteket ígért, ehhez képest csak egyszer találkoztam a könyvben ilyesmivel. A többi alkalom csak sejtetés volt részletek nélkül. De mindenképpen megérte elolvasni, mert aranyos sztori és személyes okokból még az egyszerűsége ellenlére is szívhez szóló volt számomra, hiszen egy szakítás utáni újrakezdéssel végződő szerelemről szól.


A történet egy párról szól. A férfi titokban, a barátnője háta mögött chatel és ismerkedik más nőkkel. A nő ezt egy véletlen folytán észreveszi. A szakítás után több hetet töltenek külön, míg össze nem jönnek újra. A férfi a pasikra tipikus módon jellemző módszerrel próbálja túltenni magát a kudarcon. Vagyis maximálisan beleveti magát a virtuális partnerkeresésbe, persze sikertelenül. A nő pedig egy hirtelen elkövetett, utólag megbánt egyéjszakás kaland után próbálja összeszedni magát, miközben szerez magának egy új barátnőt és folyton volt szerelme után epekedik. Persze ezenkívül vannak még apró meglepetések és történések a sztoriban. Noha eléggé sablonosak, de aki kellemes, könnyed szórakozásra vágyik, olvassa el.

2009. október 22.

Stephenie Meyer: A burok (10/5)


Nagyon sokáig állt a polcomon, több mint fél évig. Egyszerűen nem jutott rá időm. Mindig volt mit olvassak. És most sem kellett volna annyira elsietnem a dolgot, mert nekem nem tetszett. Nem rossz könyv, de nem is jó. Túlságosan langyos, ami nem jó. Egy könyv legyen vagy nagyon jó, vagy nagyon rossz. De amelyik ilyen semleges az a legrosszabb.
Arról szól, hogy az ufó lelkek lejönnek a földre és beleköltöznek az emberi testekbe, az emberek lelkét kiűzik a testükből és a lelkek veszik át a hatalmat. Szinte már minden embert kiiktattak ezzel a módszerrel, csupán néhányuknak sikerült megmenekülni. A Vándor nevű lélek is beköltözik Melanie testébe, viszont Melanie annyira erős, akkora az élni akarás benne, hogy nem tűnik el a lelke teljesen, hanem a Vándor lelkével együtt Melanie lelke is a testében marad. Célja felkutatni öccsét és szerelmét. Először ellenségesen viselkedik a két lélek egymással, de szépen lassan megbarátkoznak és innen elindul a nagy kalandjuk. Van benne féltékenység, szeretet, szerelem, barátság, elismerés. Én mégsem sírtam egyszer sem, nem nevettem, nem kacagtam rajta, nem voltam dühös és nem is izgultam annyira.
Számomra nem nyújtott különösebb élményt. Elolvastam. Ez is egy volt a sok közül.
Ebben a könyvben számomra túl sablonos volt a romantika. Semmi egetrengető, semmi különleges nem volt benne. Soha nem olvastam még mondjuk sci-fi-t így nem is tudom megítélni, hogy abba a kategóriába milyen fokozatot érhetne el, de Meyer Twilight Saga sorozata fényévekkel jobb ennél.

2009. október 10.

Laura Zigman: A csábítás elmélete (10/7)

Régi tehén-új tehén elmélet. Érdekesen hangzott. Kicsit pszichológiai, kicsit szórakoztató.
Először valami mást vártam. Viccesen indul a könyv. A bikák párzási szokásaival, a lényeg hogy kétszer nem hágják meg ugyanazt a tehenet. Még ha a tehén inkognitoban van, beöltözve, más tehén illatával fűszerezve, akkor sem. Ezt az elméletet vetíti ki az írónő a férfiakra is.
Jane a Ray-el való párkapcsolatából készül épp felépülni, és elmeséli az egész történetet. A megismerkedéstől kezdve egészen addig, míg ki nem derül, hogy a Régi tehén, és az Új tehén is képben van még. Csak épp ő nincs.
Pszichológiai kutatásokat végez, az egész állatfajt áttanulmányozza, és minden jelentős felfedezést megpróbál ráhúzni a férfi nemre. Miért nem monogámok? Miért kell mindig új nő? Miért nem képesek megállapodni? Milyen genetikai örökséget kaptak őseiktől?
A legjobb barátnője a segítségére van az elméletek felállításában, majd összeköltözik a munkatársával is, Eddie-vel, aki szintén képtelen feldolgozni azt a tényt, hogy elhagyták. Csak ameddig Jane a könyvekbe és az elméletek gyártásába temetkezve próbálja meg megérteni Ray viselkedését, addig Eddie nőből nőbe jár, mindig újabb feleségnek valót talál, majd végül nem kell neki egyik sem.
A nőstények a szexuálisan sikeres hímekhez vonzódnak. A férfi azért marad a régivel, hogy tetszen az újnak. Aki nem hiszi járjon utána. :)

Összességében tetszett a könyv. Külsőleg is megfelelt, puha lapok, könnyű borító, könnyen kezelhető, táskába és utazáshoz tökéletes, mert nem foglal sok helyet és nem is nehéz. A fejezetek szintén jól elkülönülnek, rövidek, így ha valakinek sokszor van kevés ideje akkor fejezetről fejezetre haladva hamar a végére tud járni. A nyelvezete egyszerű, hétköznapi. Tele van párbeszéddel, ami gördülékennyé teszi a mondanivalóját.

2009. október 6.

John Irving – 158-fontos házasság (The 158-Pound Marriage) (10/8)


Még mindig úgy gondolom, hogy nagyon nagy kár, hogy Magyarországon nem annyira ismert az író, és kevés könyve jelent meg.


A történet egy párocskáról szól, több éve házasok. Végig megyünk nagy vonalakban mindkettő életén, visszaemlékezésekkel. A nő Ausztriában született (mindegyik könyve kapcsolódik Bécshez, bár azt olvastam a legújabb már nem). Találkoznak egy másik párocskával, és a barátságból több lesz. Egy amolyan feleség csere. A feleség és a másik pasi megértik egymást, mindketten valamilyen módon kapcsolódnak Ausztriához. A férj pedig a másik nővel kavar. És így élik életüket. Helyenként nagyon perverz dolognak tartottam…. A férj dug a másik nővel, valamikor éjjel hazaérkezik, hogy a felesége mellett alhasson, ugyanazon a helyen, ahol fél órával ezelőtt egy másik pasi volt, és a feleségét dugta…. Ezen kívül a földön, ágyban, fürdőszobában, még megtalálhatóak a „szerelem” jelei, sőt sokszor utána takarít.

Szóval undorító egy dolog, de jól van leírva, a lelkivilággal is foglalkozik. A négyesből ki hogyan éli meg a dolgokat, illetve ki a leggyengébb láncszem, mit gondolnak, kinek a „hibájából” lesz vége a szuper kis négyesnek….


Szóval biztos nem mennék bele egy ilyen dologba :) de azért még jó a könyv ;) és simán elolvasnám még egyszer. Könnyen olvasható.


Aki tud angolul, mindenképp ajánlom.


UI: font, mint súlymérték :)

Hunčík Péter – Határeset (10/5)


Azt olvastam a neten, hogy a könyv arról szól, milyenek a viszonyok Szlovákiában a magyarok lakta területen a magyarok és a szlovákok között. Ja, ez így is van, erről szól a könyv, csak azt nem írták sehol sem, hogy kb. a hatvanas években játszódik. Mivel én, ha nem is a 2000 év utáni állapotot, de legalább a rendszerváltás utáni időszakot vártam. Mivel azért, nagy a különbség az előző rendszer és a mostani között.


Egy-egy sztori magában érdekes. Valahol a hatvanas években vagyunk (sajnos nem tudom hogy mikor pontosan), mivel 1968-as eseményekről a könyv első két harmadában nincs szó, ezért következtettem a hatvanas évek elejére. Szó van arról, hogyan élték meg a szlovákiai magyarok 1956-ot, hogy vélekedtek róla, hogyan viszonyultak a 60-as évek elején Csehszlovákiához, szlovákokhoz, csehekhez és magyarokhoz. Emlékekben visszamegyünk első, második világháborúba, sőt, Trianonhoz is, és azt hiszem még a huszadik század elejére is.


Egy volt vele a gond. Nem tudtam, hogy most egy a mesélő, esetleg valaki más szemszögéből is nézzük az eseményeket a következő fejezetben. Nem bírtam követni a gondolatmenetet, mert úgy van írva a könyv, ahogy általában gondolkodunk: ha valami eszünkbe jut, átugrunk egy más időszakba. Igen ám, de számomra ez követhetetlen volt. Egyszerűen nem értettem meg dolgokat :(


Ezen kívül, valamilyen az íróval folytatott beszélgetésben olvastam, hogy nincs hozzá fordítás (mivel néhányszor szlovák mondatok is vannak), de hogy az direkt van így, mivel ők sem értették a szlovákot anno. Szerintem pedig kell hozzá sokszor, hogy érteni lehessen a dolgokat.


Számomra tehát egy gondolatmenet volt, amit viszont képtelen voltam követni…..