2009. december 27.

Valerie Tasso: A szex antikézikönyve (10/6)


Valerie Tasso az Egy nimfomániás naplója című könyvével vált ismertté. Prostituáltként is dolgozott, de a szexet önmagáért szerette. Több száz vagy akár több ezer szeretője is akadt. Mégis hisz abban, amit egykori szeretője mondott neki: „a szex nem létezik… csak az, amit csinálunk vele.” Nem a hallgatással fojtjuk el a szexet, hanem a túlbeszéléssel. Minél nyíltabban beszélünk róla valójában annál inkább a kimondott szavak mögé rejtőzünk.

A mai felvilágosult korban már nem számít tabunak a szexualitás, akár beszélünk róla, akár csináljuk, akár nézzük. A média minden területére ömlesztve jönnek az újabb és újabb cikkek, információk, kutatások a témában. Emberek milliói vitatják meg a szexuális életüket családjukban, párkapcsolatukban, baráti körükben. Valami mégis hibádzik a gépezetben, hiszen azért mert beszélünk róla a problémák még nem oldódnak meg. A töménytelen információáradat ellenére még sokan nincsenek tisztában azzal, hogy van –e pusztán hüvelyi orgazmus, létezik-e a G-pont, hol van a csikló, mekkora a pénisz megfelelő mérete stb.

Mivel minden ember más, a szex is más különböző emberekkel, sőt még ugyanazzal az emberrel sincs két egyforma szeretkezés. Valerie szerint létezik egy értékelési módszer, melynek segítségével megítélhetjük egy együttlét minőségét: ha a szex legintenzívebb pillanataiban képes lennél bármi mást is csinálni, ha szex közben képes vagy akárcsak gondolni is arra, hogy valami mást csinálsz, akkor ott valami nagyon nem működik.

A legtöbb ember az orgazmus meglététől, vagy intenzitásától teszi függővé az aktust, holott az orgazmus hiánya semmi esetben sem jelenti azt, hogy ami történt az ne lenne teljes értékű. Ha azt hisszük, hogy a szexuális együttlét csak az orgazmussal lehet teljes, frusztrálttá válunk, amennyiben ez elmarad. Viszont ha úgy kezdünk neki a dolognak, hogy valami olyasmit csinálunk amiben örömünket leljük, és ami jó nekünk és a partnerünknek – ahelyett, hogy a kényszeres csúcsra töréssel foglalkoznánk – sokkal élvezetesebb és kielégítőbb perceket, órákat szerezhetünk egymásnak. A ároknak gyakorlatra van szükségük, ahhoz, hogy megismerhessék egymás igényeit és vágyat, de nem szabad átesni a ló túloldalára és túlzásba vinni a rutint, nehogy unalmassá váljék. Tudni kell mi a jó, de néha egy kis változatosság sem árt, főleg hogy nem az idő, hanem a minőség a fontos. Az orgazmus gyakorisága, az orgazmusok száma, a pénisz hossza, az együttlét időtartalma, az együttlétek gyakorisága, az erekció hossza, a szeretők száma… A szexet nem lehet mérni. Megtapasztalni, felépíteni, megkomponálni, lerajzolni, elmesélni lehet csak. És átélni legfőként.

A szexuális fantáziák és az erotikus vágy szigorúan személyre szabottak. Képesnek kell lennünk különbséget tenni a vágy és a fantázia között. Ha nem tudunk akkor az azért van, mert elhitetik velünk, hogy amiről fantáziálunk az az, amire vágyunk, holott nem biztos. Erkölcsi, etikai, morális dolgok közbe szólhatnak. Hiszen nem minden esetben vágyunk arra, hogy a fantáziánk be is teljesedjék. A fantáziákat nem lehet valóra váltani csak a vágyakat. A vágy felizgat, a fantázia lehetőséget ad a felizgulásra. Éppen ezért a szexuális vágyak megvalósíthatóak, ha a körülmények lehetővé teszik. A szexuális fantáziák és az erotikus vágyak szigorúan személyre szabottak.

A 21. században nem csinálunk olyat, amit ne csináltak volna már az ókori görögök is. Gondolok itt például az anális közösülésre. Csupán a szexet megítélő erkölcsi tízparancsolat változott. A vibrátorok is már 1870 táján megjelentek, bár akkor még csakis és kizárólag terápiás célokra használták: a női hisztéria kezelésére. A patriarchális társadalomban a női vágy ijedelmet keltett. A férfi a főnök, ha ő akarja, akkor kötelező a szex, ha a nő vágyik rá, az már betegség. Erre a negatív megítélésre következtethetünk abból is, hogy a nimfomániás szó eleve elítélő jelentéssel párosul, ezzel szemben, ha egy férfit don juannak neveznek azzal elismerik csáberejét.

A prostitúció sem új dolog, mégis úgy tiltakoznak ellene az emberek, mintha bármit is lehetne tenni a megakadályozására. Ha több száz éven át nem sikerült elfojtani a lángot, akkor miért pont most jött el az idő? És hihetetlen ugyan, de éppúgy megvan ennek az iparágnak is a kereslete: mind az útszélinek, mind a luxusnak, akárcsak a bizsunak vagy a gyémántnak – ki – ki igényei, lehetőségei és pénztárcája szerint…

Nem egy nehéz olvasmány. Nem tudományos, nem feltétlenül szakszerű, mégis sok okosságot megoszt velünk az írónő, amit a magánéletben talán hasznosítani lehet.

Ha valakit érdekel legkedvezményesebb áron a www.konyvudvar.net-en található 590 forintért – nem hinném ugyanis, hogy könyvtárakban találkozhatnánk ezzel a kötettel. A közönséges kifejezések és szavak nagyrészt mellőzve vannak a műben, így a prűdebb egyéneknek is ajánlanám.

2009. december 17.

George Orwell – Állatfarm (10/10)


Többen mondták, hogy jobb mint az 1984. Nem gondoltam volna, mivel furcsán hangzik. De kitűnő volt, komolyan. És még kicsi a könyv, 120 oldal sincs, és simán tudtam magammal vinni bármilyen kicsi táskában, és bárhol tudtam olvasni, mivel akartam is, nagyon jó volt.

Tegnap fejeztem be.

Szóval adott egy farm, ahol Mr. Jones a gazda, és vannak különböző állatai: lovak, disznók, kecskét, kutyák, macska, szamár, stb. Mindegyiknek van neve, de bevallom, ha nem volt leírva, nem tudtam, hogy most az adott név milyen állathoz tartozik. Engem mondjuk nem zavart, mert nem azon volt a lényeg. Egy öreg disznó álmodik egy dalt, amit még szülei énekeltek neki, ezt megtanítja a többi állatot is. Valami olyasmiről szól, hogy Anglia egyszer csak az állatoké lesz, nem lesz ember, mert az rossz.

Itt még egy kicsit furcsának találtam. És nem vártam a fordulatot és a hasonlóságot. Mivel az állatok fellázadtak. Az embereke ellen. Forradalom, és elzavarták Mr. Jones-t. Mert most majd mindenki egyenlő lesz. És nem fog nekik valami ember, aki felsőbbrendűnek érzi magát, parancsolni, és nem fognak rá dolgozni. Ismerős? És a jelszó:„Négy láb jó, két láb rossz”. A malacok lettek a „főnökök”, mivel a legokosabbak.
Ekkor már kezdett hasonlítani, kezdett kivilágosodni a helyzet. Hát igen, lehet tippelni mi is volt tovább és hogy is volt azzal az egyenlőséggel, meg a dolgozással, a munka és az élelem elosztással. Nem bírtam letenni a könyvet, bár sejtettem a folytatást.

Szóval a tízes szerintem jogos. Nálam a toppon van. 1984-hez képest pedig emberi nyelven van írva, úgy hogy simán meg lehet érteni. És szerintem kötelező olvasmánynak kéne lenni, mert van mit belőle „tanulni”.

UI: most az interneten is megtaláltam, még megvenni sme kell :)

Dr. Csernus Imre – A férfi (10/7)


„A nő” már megvolt, nem is tudom, pár éve. És nagyon tetszett. Ezért nem volt kétséges, hogy amikor megjelent A férfi, ezt is elolvasom. Sokáig halogattam, de amikor megvettem, majdnem azonnal nekikezdtem.

Amúgy tök érdekes, hogy több női véleményt olvastam A férfiről, mint férfivéleményt. Egyszer vonatban olvasta egy pasi, de újságpapírba volt becsomagolva, nem tudom, hogy szégyelte-e vagy mi. A könyv belsejébe belekukkantva láttam, hogy A férfi. (ugyanis, szeretem megkukkantani mindig, mit olvasnak az emberek).

De a könyvhöz. Nagyon jó volt, még örökigazságokat írt le benne, nagy részét már mindenki tudja, mégsem rossz, ha valaki elmondja hangosan, és meri kimondani. Sok dolgon elgondolkodtam, és van egy dolog, amely még mindig foglalkoztat, és gondolkodom rajta.

Hol vannak elcseszve az, hogy a férfi nem mutatja ki érzelmeit? Hát itt: „Ne sírj kisfiam, azt a fiúknak nem szabad/illik.”

Viszonylag sok tapasztalat volt benne Csernus részéről, ő hogy csinálta, csinálja, csinálná. Hogyan fejlődött. Illetve személyes tapasztalati a betegekkel, nők is megszóllalnak.

Ezen kívül még tetszett, hogy több férfit is megkérdeztek, több korosztály volt, hogy mitől érzik magukat férfiaknak. Az ami pl. nekem sem tűnt megfelelőnek, az Csernusnak sem, és kikérdezte az alanyokat úgy, hogy már maguk sem tudták, hogy akkor most ez helyes-e vagy sem. A legjobban talán az első srác tetszett, olyan 15-17 éves lehetett, hogy hát ő a vagány, még védelmezi a gyengébbeket, meg csupa ilyen nagy duma, ilyen tetszeni akarok. Olyan keresztkérdéseket kapott, hogy válaszolni nem tudott.

Elolvasni érdemes, és szeretnék már egy férfi véleményt is olvasni.

De szerintem nem volt olyan jó mint A nő, az sokkal mélyebb nyomokat hagyott bennem.

2009. december 6.

Ébresztő! Soma Mamagésa levelei 1-2. (10/8)


A cím összevont, valójában két könyvre utal. Érdekességként megemlíteném, hogy úgy jött ki a lépés, hogy mindkettőt karácsony előtt olvastam tavaly és azelőtt.


Mindkét kötet a Somához írt, a Nők Lapja internetes oldaláról származó olvasói leveleket tartalmazza különböző témákban, mint például szexuális élet, párkapcsolat, karrier, anyaság. Nagyon szeretem Soma stílusát, rendkívül okos és kedves nőnek tartom. Jó volt olvasni mindkét könyvet, tetszett, ahogy megkapó őszinteséggel, néhol kicsit megdorgálva, de végtelenül lelkesen és ösztönzően adott tanácsokat a levélírók problémáira.



Szóval, összeségében egy hasznos és érdekes, az életben
kamatoztatható tanácsokat tartalmazó könyvekről van szó. Bárki leemelheti a polcról és megkeresheti az életében éppen aktuális problémára vonatkozó részt. Biztosan talál rá választ és megoldást. És még az is tetszett, hogy minden témakörhöz tartozik egy jópofa és ötletes grafikai rajz.