Valerie Tasso az Egy nimfomániás naplója című könyvével vált ismertté. Prostituáltként is dolgozott, de a szexet önmagáért szerette. Több száz vagy akár több ezer szeretője is akadt. Mégis hisz abban, amit egykori szeretője mondott neki: „a szex nem létezik… csak az, amit csinálunk vele.” Nem a hallgatással fojtjuk el a szexet, hanem a túlbeszéléssel. Minél nyíltabban beszélünk róla valójában annál inkább a kimondott szavak mögé rejtőzünk.
A mai felvilágosult korban már nem számít tabunak a szexualitás, akár beszélünk róla, akár csináljuk, akár nézzük. A média minden területére ömlesztve jönnek az újabb és újabb cikkek, információk, kutatások a témában. Emberek milliói vitatják meg a szexuális életüket családjukban, párkapcsolatukban, baráti körükben. Valami mégis hibádzik a gépezetben, hiszen azért mert beszélünk róla a problémák még nem oldódnak meg. A töménytelen információáradat ellenére még sokan nincsenek tisztában azzal, hogy van –e pusztán hüvelyi orgazmus, létezik-e a G-pont, hol van a csikló, mekkora a pénisz megfelelő mérete stb.
Mivel minden ember más, a szex is más különböző emberekkel, sőt még ugyanazzal az emberrel sincs két egyforma szeretkezés. Valerie szerint létezik egy értékelési módszer, melynek segítségével megítélhetjük egy együttlét minőségét: ha a szex legintenzívebb pillanataiban képes lennél bármi mást is csinálni, ha szex közben képes vagy akárcsak gondolni is arra, hogy valami mást csinálsz, akkor ott valami nagyon nem működik.
A legtöbb ember az orgazmus meglététől, vagy intenzitásától teszi függővé az aktust, holott az orgazmus hiánya semmi esetben sem jelenti azt, hogy ami történt az ne lenne teljes értékű. Ha azt hisszük, hogy a szexuális együttlét csak az orgazmussal lehet teljes, frusztrálttá válunk, amennyiben ez elmarad. Viszont ha úgy kezdünk neki a dolognak, hogy valami olyasmit csinálunk amiben örömünket leljük, és ami jó nekünk és a partnerünknek – ahelyett, hogy a kényszeres csúcsra töréssel foglalkoznánk – sokkal élvezetesebb és kielégítőbb perceket, órákat szerezhetünk egymásnak. A ároknak gyakorlatra van szükségük, ahhoz, hogy megismerhessék egymás igényeit és vágyat, de nem szabad átesni a ló túloldalára és túlzásba vinni a rutint, nehogy unalmassá váljék. Tudni kell mi a jó, de néha egy kis változatosság sem árt, főleg hogy nem az idő, hanem a minőség a fontos. Az orgazmus gyakorisága, az orgazmusok száma, a pénisz hossza, az együttlét időtartalma, az együttlétek gyakorisága, az erekció hossza, a szeretők száma… A szexet nem lehet mérni. Megtapasztalni, felépíteni, megkomponálni, lerajzolni, elmesélni lehet csak. És átélni legfőként.
A szexuális fantáziák és az erotikus vágy szigorúan személyre szabottak. Képesnek kell lennünk különbséget tenni a vágy és a fantázia között. Ha nem tudunk akkor az azért van, mert elhitetik velünk, hogy amiről fantáziálunk az az, amire vágyunk, holott nem biztos. Erkölcsi, etikai, morális dolgok közbe szólhatnak. Hiszen nem minden esetben vágyunk arra, hogy a fantáziánk be is teljesedjék. A fantáziákat nem lehet valóra váltani csak a vágyakat. A vágy felizgat, a fantázia lehetőséget ad a felizgulásra. Éppen ezért a szexuális vágyak megvalósíthatóak, ha a körülmények lehetővé teszik. A szexuális fantáziák és az erotikus vágyak szigorúan személyre szabottak.
A 21. században nem csinálunk olyat, amit ne csináltak volna már az ókori görögök is. Gondolok itt például az anális közösülésre. Csupán a szexet megítélő erkölcsi tízparancsolat változott. A vibrátorok is már 1870 táján megjelentek, bár akkor még csakis és kizárólag terápiás célokra használták: a női hisztéria kezelésére. A patriarchális társadalomban a női vágy ijedelmet keltett. A férfi a főnök, ha ő akarja, akkor kötelező a szex, ha a nő vágyik rá, az már betegség. Erre a negatív megítélésre következtethetünk abból is, hogy a nimfomániás szó eleve elítélő jelentéssel párosul, ezzel szemben, ha egy férfit don juannak neveznek azzal elismerik csáberejét.
A prostitúció sem új dolog, mégis úgy tiltakoznak ellene az emberek, mintha bármit is lehetne tenni a megakadályozására. Ha több száz éven át nem sikerült elfojtani a lángot, akkor miért pont most jött el az idő? És hihetetlen ugyan, de éppúgy megvan ennek az iparágnak is a kereslete: mind az útszélinek, mind a luxusnak, akárcsak a bizsunak vagy a gyémántnak – ki – ki igényei, lehetőségei és pénztárcája szerint…
Nem egy nehéz olvasmány. Nem tudományos, nem feltétlenül szakszerű, mégis sok okosságot megoszt velünk az írónő, amit a magánéletben talán hasznosítani lehet.
Ha valakit érdekel legkedvezményesebb áron a www.konyvudvar.net-en található 590 forintért – nem hinném ugyanis, hogy könyvtárakban találkozhatnánk ezzel a kötettel. A közönséges kifejezések és szavak nagyrészt mellőzve vannak a műben, így a prűdebb egyéneknek is ajánlanám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése