Végre valahára befejeztem. Megmondom őszintén ritkán fordul elő, hogy én ilyen sokáig olvassak egy könyvet. Szerintem már van két hete, hogy elkezdtem. Az első 160 oldal hamar lepörgött, vagyis az eat része. Olaszországról, a kajákról szól az első fejezet, ahol megtudjuk, hogy az írónő a válásával küszködik, majd egy David nevű férfival megy a se veled-se nélküled kapcsolat.
A második rész egy asramban játszódik Indiában. Egész álló nap meditál, jógázik, imádkozik, mindenféle filozofikus gondolatok cikáznak az írásban. Ezen a részen nagyon nehezen rágtam át magam. Tény, hogy voltak okos gondolatok a felejtésről, a tovább lépésről, a szeretetről és az életről, de a történet, ami ezek köré fonódott baromi unalmasra sikeredett.
A harmadik fejezet Indonéziában játszódik, Balin tölt 4 hónapot az írónő. sok ismeretségre és barátokra tesz szert itt.
Egyáltalán nem voltem elájulva a könyvtől, ez abból is látszik, hogy nagy sokára tudtam csak elolvasni. A történet önéletrajzként íródott, amivel nem is lenne gond, mert maga a sztori jó. Egy harmicöt éves nő, túl egy nehéz váláson és egy bonyolult kapcsolaton végre meg is akarja tudni, hogy ki ő? Újra önmagára akar találni. Így eltölt egy évet három különböző helyen, mindenhol 4-4 hónapot. Ami irreális a történetben, hogy anyagiakról nem sok szó esik, csak annyi, hogy a válására ráment az összes pénze, de az újság, ahol dolgozik fizetni neki az egy éves "nyaralást", amiből majd ír egy könyvet. Ez számomra valótlan volt. Az imákkal, a jógával, a semmittevéssel nagyon elvette a kedvemet az olvasástól.
Szóval nagyon rossz a véleményem róla, de ahogy a neten kutattam, ezek az értékelések szélsőségesek. Vagy nagyon tetszett valakinek, vagy nagyon nem. Hát nekem egyáltalán nem.
"Életet kaptál; kötelességed (és mint emberi lény, jogod is), hogy találj valami szépséget ebben az életben, nem számít, milyen csekélységről van szó."
"Az emberek azt hiszik, hogy a lelki társuk tökéletesen illik hozzájuk, és ugye mindenki erre vágyik. De az igazi lelki társ az nem más, mint egy tükör, ami megmutatja, mi az, ami téged visszatart. Ő az, aki felhívja a figyelmedet önmagadra, hogy végre megváltoztathasd az életedet. Az igazi lelki társ valószínűleg a legfontosabb személy, akivel csak összehoz az élet, mert ő az, aki ledönti saját magad emelte falakat, és életre pofoz. De hogy örökre vele maradj? Á! Az túl fájdalmas lenne. A lelki társak csak annyi időre tűnnek fel az életedben, amíg rá nem világítanak a személyiséged egy újabb árnyoldalára, aztán eltűnnek."
"A szerelem mindig bonyolult. Mégis, muszáj, hogy az emberek megpróbálják, kedvesem. Muszáj, hogy néha összetörjék a szívünket. Az összetört szív jó jel. Azt mutatja, hogy valamit legalább megpróbáltunk."