"Pszichiáteri pályafutásom kezdetén - csaknem húsz évvel ezelőtt - fogalmazódott meg bennem: nem biztos, hogy József Attila skizofrén volt. Ezt a magánvéleményemet csak közvetlen kollégáimnak fejtettem ki, akik lelkesen egyetértettek velem, és e gondolat megírására ösztönöztek."Mivel szeretem József Attila műveit és érdekesnek találom az életét..alapnak számított, hogy elolvasom ezt a könyvet. Engem is érdekelt az a felvetés, hogy lehet nem is öngyilkos lett, hanem csak szimpla baleset vetett véget az életének.
Mai tudással vizsgálva a kór történetét..lehet teljesen más baja volt, mint amivel kezelték...régen mindenki bolond őrült volt, aki nem olyan volt, mint a többiek ill. más elvekkel értett egyet és ezzel elütött a többiektől.
A könyvben olvashatunk József Attila verseket dátumokkal, leveleket, kezelőorvosok véleményét.
Érdekesnek találtam a könyvet...kicsit rövid és még olvastam volna többet e témában...bár sosem tudatjuk meg igazán, hogy a költő fejében mi járt akkor...de verseiben végig követhetjük az érzéseit, gondjait, gondolatait, fájdalmát az egyedül léttől...
És maradtak nyitottak a kérdések, hogy mi lett volna ha...?
És hogy mi történt aznap?