Joanne Harris: Rúnajelek (10/3)

Nagyon úgy néz ki, hogy nem Harris lesz a kedvencem. A könyv 500 évvel a világvége, vagyis Ragnarök után játszódik. A 14 éves Maddy-t senki nem fogadja el a falujában, mert egy rúnával a kezén született és furcsa dolgokat csinál. Egyedül a Félszemű az aki elfogadja és megtanítja használni az erejét. A fenti világban a Rend uralkodik, amelynek szigorú szabályait kötelesek betartani az emberek, főként azt, hogy nem szabad álmodniuk. Kilenc világ van, amelyek kapukkal kapcsolódnak egymáshoz. Ragnarök után az istenek elveszítették erejüket, néhányuk lefagyasztva várja az Új kort, ahol majd minden máshogy lesz, néhányuk álruhában járja a világot. És persze Maddy lesz majd az akinek meg kell szereznie a régi idők titkát...

Mindegy. Igazából számomra nem volt egy nagy szám ez a könyv, ettől függetlenül esélyt adtam neki. Bár tény, hogy 20 oldal után a falhoz vágtam majdnem, de már nagyon régóta vágytam arra, hogy a kezeim közé kaparinthassam, hogy újra nekiestem. Ekkor túljutottam 200 oldalon, bár még ekkor sem tetszett igazán, de volt benne pár érdekes rész, ami vitt előre. Tény, hogy amúgy elég gyorsan lehet vele haladni, ettől függetlenül kellett kb. 1 hét mire kivégeztem.
A legnagyobb problémám az volt, hogy mindenkinek több neve van, a koboldol nem ugyanazok mint a tündérek - legalábbis szerintem -, egyszerűen egy nagy Káosz volt az egész. Szó szerint. Azt még csak-csak értettem, hogy ki kivel van, de a sok igéret, és bosszú és átverés után már egyre jobban nem értettem, hogy most akkor ki is a jó és ki a rossz, és ki mit akar.
Nem szeretnék több szót ejteni róla, mert nem tudok. Én nem élveztem, pedig a Gyűrűk Ura és a Harry Potter is szinte hasonló kategória, azokat imádtam. De rájöttem már, hogy szerintem nekem Harris stílusával van gondom, egyszerűen az én nyelvi és képi világomnak ő nem ír elég tisztán.

Joanne Harris: Csokoládé (10/5)

Egy fiatal nő (Vianne) érkezik a kis faluba kislányával (Anouk). A templommal szemben csokoládé üzletet nyit a pap nagy felháborodására. Ellentét éleződik már az első perctől kezdve. Nagyböjt idején amúgy is tiltott mindennemű elcsábulás, így a csokoládé is hatalmas bűnnek számít. Amint az lenni szokott: vannak jó és rossz emberek, vannak akik örülnek a fiatal nő megjelenésének, vannak akik távozásra sarkallják, van akivel szoros barátságba kerül és lesz olyan, aki őszinte ellenszenvvel fordul a férjezetlen anya ellen.
A jószívű, pajkos nő vajon tényleg boszorkány? Kiáll a véleménye mellett, támasza a nőnek, akit ver a férje, újra összehozza a nagymamát és az unokát, de vajon ő is megfutamodik majd mint az anyja tette? Vagy harcolni fog?
A papból előre süt a rosszindulat Vianne iránt, illetve gyűlölettel tekint a cigányokra is, akik hajójukkal a part mentén kötöttek ki, és csupán pár hétig időznének ott. A pap mindig eljár valakihez a kórházba, folyton neki mesél, úgymond neki gyónja meg a gondolatait és tetteit. A titokzatos gyóntatóra mindenki kíváncsi, de senki nem tudja ki az.
Vianne jószívű és segítőkész, szereti a gyerekeket és próbál mindenki kedvében járni. De a pap mindent rossz néven vesz, a húsvétkor kezdődő csokoládéünnepet is az egyház, és főként saját maga elleni támadásnak véli. Olyan meggyőződéssel böjtöl, hogy sokszor vannak látomásai, folyton csokoládétengerben érzi magát, a kísértés óriási, küzd ellene minden erejével és küzd Vianne ellen is, de vajon ellent tud állni mindvégig a pap a csábító finomságoknak?

Őszintén szólva nem erre számítottam. És nagyon véleményem sincs róla. Nem volt jó, de nem volt annyira rossz sem, hogy 1 nap alatt ne olvastam volna el. A filmre kíváncsi vagyok, de a könyv egyszer olvasható teljesen közepes szintű, sőt talán kicsit közepes alá értékelném, mert nem volt benne semmi izgalom, semmi nagyszabású érzelem. A veszekedések is inkább viták, inkább visszafogott súrlódások csupán. Semmi kimagasló nem volt számomra, ami miatt ajánlani tudnám, maximum csak azért, mert híres a film.

Joanne Harris: Urak és játékosok (10/8)

Snyde gyerekkora óta szeretett volna bekerülni a St. Oswald fiúgimnáziumba. Apja kapuőr volt éveken át ott, és titkon szerette volna gyermekét is az iskola falain belül tudni. Ez viszont lehetetlen volt. A gyermek nem apjának akart megfelelni, hanem saját kíváncsiságát akarta kielégíteni, amikor a tiltott helyre lépett. Apja álkulcsaival éveken át belopódzott az iskolába, falta a könyvtári könyveket, és minden kis zeg-zugát ismerte az ódon épületnek, éppúgy ahogy a tanárok titkai sem maradtak titkok előtte. Egy napon mégis bekerült az iskolába, viszont már nem diákként. Nagyon alapos munkával bizonyítványokat és ajánlóleveleket hamisított, amelyek nem kerültek ellenőrzésre, így felvételt nyert, mint tanár.
A cselekményt két szemszögből ismerhetjük meg. Az egyik a már előbb említett Snyde szemszögéből, aki felváltva írja le a gyerekkori élményeit és a tanárként elkövetett tetteit; valamint a kissé öreg Roy Straitley elmeséléséből, aki már 33 éve dolgozik tanárként a St. Oswaldban.
Az áltanárnak egyetlen célja van csak: a St. Oswald bukását akarja okozni. És elkezdődnek a fura esetek.
Straitley számára is nyilvánvalóvá válik, hogy valaki az iskolából túlságosan is bennfentes a bonyodalmakban, csak nem tudja ki az. Ekkor véletlenül megtalálja az egyik tanár naplóját és beleolvas. Nem tartja gyanúsnak egyelőre, hogy a tanárnak mindenkiről kiváló jellemrajza van, de a későbbi bonyodalmak során egyre bizonyosabbá válik, hogy ki a Tégla, a romlott erkölcsű csínytevő. De vajon az öreg Straitley-nek lesz-e lehetősége kibogozni a szálakat? Rájön-e az igazságra, hogy ki is valójában aki mozgatja a szálakat, és ő e az akit keres?

Számomra meglepő fordulat következik be, ami igazából nem is fordulat, csupán az író ügyes tollforgatása. Hiszen a tanár fiatalkori élményeit is olvashatjuk, ahol őszinte szerelmet táplál valaki iránt, akivel végzetes baleset történik.
A tanár nem csak bonyodalmat okoz a háttérből, felfüggesztések, rendőri kivizsgálások, szülői panaszok, kétes hírű újságcikkek megjelenését okozza, hanem gyilkossá is válik.
Nem tudom, hogy a fordulat csak számomra volt fordulat, vagy nem voltam elég alapos olvasás közben, de annyira meglepődtem, annyira meghökkentem, elcsodálkoztam azon, hogyan nem vehettem észre azt, ami kiderül.