A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Sophie Kinsella. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Sophie Kinsella. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. szeptember 18.

Sophie Kinsella: Egy boltkóros naplója (10/5)

" Kell egy kis kölcsön,hogy nyugodtan költsön…. Volt már olyan, hogy a hiteledet egy másikból fizetted ki? Sikerült már valaha meggyőznöd magad, hogy ha akciós terméket veszel, azzal tulajdonképpen pénzt keresel? Felvidít egy új cucc, ha rossz kedved van? Igen? Akkor te is boltkóros vagy! Akárcsak Becky Bloomwood, aki képtelen ellenállni a boltok csábításának, és csak vásárol, vásárol, vásárol. A sors iróniája, hogy miközben vásárlási mániája következtében egyre nőnek az adósságai,..."

Mindenki hallott már erről a könyvről és mindenki hallott a filmről is...
Egyiket másikat talán már láttuk is...
Én a filmmel kezdtem mert azt tudtam először készhez kapni...aztán vettem kezembe a könyvet...küllemre csajos....mint a kép is mutatja...de nem sokkal adott többet a könyv a filmnél...hiszen állandóan csak azokkal a képekkel, helyszínekkel tudtam elképzelni, amit az amerikai álomgyár a képernyőre rakott....
Szóval lehet az én hibám, hogy annyira nem tetszett Rebecca olvasós története...

2009. március 31.

Sophie Kinsella: Kétbalkezes Istennő (10/7)


"A nevem Samantha, huszonkilenc éves vagyok. Életemben még semmit sem főztem, sőt még egy gombot sem varrtam fel soha. De azt tudom, hogyan kell átstrukturálni egy vállalat pénzügyi megállapodását úgy, hogy megtakarítsak vele az ügyfelemnek harmincmillió fontot. Samantha sikeres, londoni jogász. Rengeteget dolgozik, nincs magánélete, és már csak egy hajszál választja el élete nagy álmától, hogy üzlettárs legyen egy ügyvédi irodában.Stressz és adrenalin nélkül nem tud élni. De egy napon hatalmas hibát követ el, amely romba dönti a karrierjét. Összeomlik, rémületében kirohan a vasútállomásra, felugrik az első induló vonatra, amellyel hamarosan egy vidéki kisvárosban találja magát. Fogalma sincs hol van, ezért bekopog egy házba útbaigazításért, ám ott összekeverik az új házvezetőnővel. Az események hatása alatt belemegy a játékba, noha a házimunkákról enyhén szólva is hiányosak az ismeretei. A háziaknak fogalmuk sincs, hogy egy 158-as IQ-val rendelkező, Cambridge-diplomás jogászt vettek fel - Samanthának pedig fogalma sincs, hogyan kapcsolja be a sütőt...Hamar beüt a krach. Kaotikus állapotok alakulnak ki, amikor megpróbálja bekapcsolni a mosógépet... kivasalni egy inget... vagy elkészíteni a cordon-bluet vacsorára... "

Ez a könyv hátulján az ismertető és azért másoltam be,mert ugyanezt írtam volna le nagyjából a tartalomnak.

Nagyon szórakoztató, könnyed, helyenként vicces olvasmány. Egy picit elgondolkodtató,h mit kéne választani a nőknek? Helyénvaló az, hogy képesek óriási karriert befutni, de egy gombot valóban nem tudnak felvarrni vagy egy vacsorát elkészíteni? Vagy jobb ha önmagukat feladva csak a háztartásnak élnek igazi házitündérként? Véleményem szerint egyik sem jó,de tény,hogy nehéz minden fronton megállni a helyünket. Szegény Mi! Szegény NŐK!!! :)