Nem szeretem az ilyen, a két nem viszonyát taglaló, elemző könyveket, amik praktikus tanácsokkal szolgálnak álmaink emberének megszerzéséhez. A magyarázat egyszerű: minden ember más, nem lehet egy sablon szerint kezelni a kapcsolatokat. Anyum azonban kölcsönkapta, ezért ha már ott volt a lehetőség, nekifogtam.
Összességében ez még egy egész normális témát boncolgató könyv, igaz meglehetősen szájbarágós stílusban íródott. A lényege egy összetett mondattal leírható: a férfiak nem szeretik a könnyen jött nőket, szeretnek megharcolni és kiérdemelni a nőt. Aki egyből feladja önmagát, és a férfi lábai elé veti magát az semmi izgalmat, kihívást nem rejt magában, ezért inkább a kiszemelt hím azonnal menekülőre fogja.
Ha kicsit bővebben akarom kifejteni, akkor a könyvben említettek felét tudtam magamtól is, az egyik negyede hülyeség, a másik negyede volt az a kevés, ami azért tetszett. Nem túl jó arány.
Amikor azonban azt olvastam (a könyv vége felé), hogy "ha a férfitól hárítást és visszautasítást, tartózkodást kapunk/tapasztalunk, azt vegyük burkolt bóknak", az agyamat is eldobtam, a könyvvel pedig befejeztem a kínlódást. Amúgy is egyre inkább kezdett az az érzésem lenni, hogy csak még jobban kiélezi a nők és férfiak között zajló játékelméletet, aminek semmi értelme. Játszadozik a nő, taktikázik a férfi... pedig az egészet csak a nők bonyolítják túl. Szeretnének nőként férfi aggyal gondolkozni néha, ami lássuk be, lehetetlen vállalkozás.
Viszont, aki szereti az ilyen jellegű könyveket, és úgy érzi túlzottan behódol a pasiknak, ajánlom elolvasásra. Talán segíthet némileg változtatni, és elkerülni az önfeladást.
