2009. január 29.

Charlotte Bronté: A különös tanítvány (10/7)



A főszereplő William, aki az iskola elvégzése után többé nem kér nagybátyjai támogatásából, hanem Edward bátyja pártfogását kéri. Edward felveszi irodistának a cégéhez, de fölényesen és nagyképűen bánik testvérével. Nem engedi, hogy nála lakjon pedig jókora birtoka van. Semmi testvéri érzés nincs benne. Sőt folyton figyelteti, várja mikor követ el valamit. William megismerkedik Mr. Hunsdennel, aki ráébreszti arra, hogy nagyon rosszul döntött mikor beállt testvéréhez rabszolgának. Edward egyik nap számon kéri, hogy miért pletykál róla, holott ez nem is igaz, ő pedig felmond és lelép a zsarnoktól. Mr. Hunsden ajánlólevelet ad neki és Brüsszelbe küldi, ahol állást kap egy fiúiskolában, mint angol tanár. A fiú iskola mellett egy lányiskola is működik, ahova felkérik óraadónak. Itt kezdődnek a bonyodalmak. Az igazgatónő túlságosan kinyilvánítja szándékát Will felé, ami először nem imponál neki, majd kedzi megkedvelni a nőt. De vajon mi derül ki az igazgatónőről? És miért csalódik a fiúiskola igazgatójában, akit a barátjának hitt?
Közben a diákjaira is felfigyel és jópár jellemrajzot olvashatunk a lányokról. Tipikus lányiskola, őszinte barátságok nem alakulhatnak ki. Tiltják is a túl közeli kapcsolatot. A lányok udvariasak és jómódúak, egészen addig amíg érdekük is így kívánja, de szemrebbenés nélkül hazudnak, ha úgy alakul.
Egyik nap új tanítvány kerül az osztályába, aki a lányok egyik fiatal tanítója, de többet szeretne tanulni. Kiemelkedő képességeivel hamar felfigyel rá William. A lány okos, intelligens, gyorsan tanul és akar is tanulni minél többet, a férfi kitüntető figyelemmel látja el, aki egy nap hirtelen eltűnik az iskolából.
Megtalálja vajon a lányt? Csak tanítványt lát benne, vagy érzelmi szálak is fűzik a különleges nőhöz?

Tetszett a könyv attól függetlenül, hogy túl bonyolultak a leírások, nem tudom elképzelni a helyszíneket, vagy csak nehezen. Sok helyen vannak unalmas és érdektelen részek. Nem tetszik, hogy rébuszokba beszélnek, semmit nem mondanak ki nyíltan, vagy ha mégis, akkor az sokszor tévedés, és a másik ezt nem cáfolja meg, csupán szó nélkül hallgatja. A vége szerintem túlrészletezett, sokkal egyszerűbben is le lehetett volna zárni, a 358 oldalban túlságosan "bő lére" lettek eresztve lényegtelen dolgok.
Sok tanulságot ad ez a könyv szerintem, hiszen rávilágít arra, hogy ha valakinek segítesz és ő felajánlja őszintén a háláját, akkor azzal szükség esetén élni kell. Nem megaláztatásként, behódolásként kell felfogni, hanem úgy, hogy új ajtó nyílt ki előttünk.
Rávilágít arra, hogy elvehet ugyan egy férfi egy gyönyörű de butuska nőt, aki a kedvére lehet a házasság első éveiben, de hosszútávon mindenki társra vágyik, aki öregkorában is kielégíti szellemileg. Hiszen a szépség múlandó.
Egyik kedves barátom okosan fogalmazta ezt a kérést meg, kicsit XXI. századi nyelven: "Egy idő után a nő eszéd dugod, nem a testét!"

1 megjegyzés: