2009. január 25.

Coelho: Tizenegy perc (10/9)



"Valójában csak 45 perc az egész, és ha még azt is beleszámoljuk, hogy le kell vetkőzni, el kell játszani némi hamis gyengédséget, egy kicsit felszínesen társalogni is kell, s a végén pedig felöltözni, akkor a tulajdonképpeni szexre mindössze tizenegy perc jut."


A szerző arra törekedett, hogy egy olyan témát öleljen fel, ami őt magát nagyon érdekli. A valóságról ír, de néhol álmokat sző. A cél az volt, hogy ne olyan történetet meséljen el, amiről mindenki hallani akar, hanem szerette volna saját érdeklődését kibontakoztatni. Nyíltan ír a szerelemről és a szexualitásról.
„Volt egyszer egy örömlány…” mondattal kezdi Coelho a művét. Már itt látszik, hogy mennyire ellentmondásosan mutatkozik meg a valóság és az álmok világa. Meseszerű kezdés után meglepve érzi magát az olvasó az örömlány láttán.
A főszereplő lány naplószerű mindennapjait ismerhetjük meg. Álmodozásait, érzelmeit, vágyait, az első szerelemtől kezdve egy őrülten komoly szerelmi-szexuális kapcsolatig. Az első csók és az első aktus okozta csalódottsága sokáig befolyásolta életét. Megismerte a testét, az önkielégítést, az orgazmust, a gyönyört. Sokáig úgy vélte, hogy nincs szüksége férfiakra, mert csak csalódást és bánatot okoznak.
A történet Mariáról szól, aki egy eldugott kis brazil városban él szüleivel. A település kicsi, az emberek ismerik egymást, szórakozásra, tanulásra, munkára nagyon kevés lehetőség van. Elkezd dolgozni, majd 2 év után lesz annyi pénze, hogy elmenjen nyaralni Rio de Janeiroba, de soha többé nem költözik haza. Tudta jól, hogy az otthoni kisvárosban csak egy megszokott élet vár rá, egy unalmas házasság. De ő többre vágyott, mert tudott és mert álmodni. Nyaralása első napján megismerkedik egy férfival, aki elviszi Svájcba egy bárba táncolni. Átveri, kevesebb pénzt kap, de nem esik kétségbe. Beiratkozik egy francia tanfolyamra, majd felmond a bárba. De még mindig nem adja fel.
Kalandot keresett, pénzt és férjet. Belement egy egyéjszakás kalandba egy idegennel, és itt kezdődött el Maria új élete prostituáltként. Dönthetett volna másképp is, nem kényszerítette senki. Számtalan viselkedés közül választhatnak az emberek. De ki vagy mi dönti el, hogy épp melyik úton induljunk el? És hogy az lesz e épp a helyes ösvény?
Sokszor tervezi, hogy hazautazik, mert hiányzik neki a családja, de mindig pesszimistán fogja fel a dolgokat, mert úgy érzi, hogy nem fogják csodálni, amiért járt egy idegen országban. Hanem kinevetik majd és összesúgnak a háta mögött, hogy biztos azért tért haza, mert kirúgták.
Prostituáltként nagyon sokat olvasott, tanult. A „szakmája” legjobbja akart lenni, aki nem csak testi kielégülést tud nyújtani a férfiaknak, hanem akivel beszélgetni is lehet. A férfiak is érzékenyek, akár csak a nők. Viszont egy nő könnyebben megnyílik az emberek előtt. A férfiak előbb tárják ki a szívüket egy ismeretlen örömlánynak, mint a saját feleségüknek.
Egyik nap találkozik egy férfival, egy festővel, aki örökre megváltoztatja az életét, az érzéseit. Újra rátalál a szerelem, a boldogság, és egy olyan túlfűtött szexualitás, amit eddig soha nem tapasztalt. A festő azt mondta, hogy nem érdekli már a szex, de kérte Mariát, hogy tanítsa meg élvezni az együttlétet. A lány sok férfival volt már együtt, de igazi gyönyört még nem érzett egyikkel sem.
Olyan dolgokat ír meg Coelho, amik a mindennapi életünkben fontos szerepet játszanak, amik megtörténnek szinte mindenkivel. Szerelem, csalódás, ajándékozás és várakozás. Nem vesznek egymásnak drága ajándékokat, hanem egy-egy olyan tárgyat adnak a másiknak, ami az övék, egy tollat és egy kisvonatot. Lelkük egy-egy darabkájától válnak meg. És mikor a férfi másnap újra látni szeretné a nőt, Maria ezt mondja. „Várj egy hetet. Megtanultam, hogy várni a legnehezebb, és szeretnék hozzászokni, tudni, hogy velem vagy akkor is, ha nem vagy mellettem.”
Haza akart térni, gazdagon, nem mert újra szeretni, nem merte elhinni, hogy ez a férfi őt akarja, őt a prostituáltat. Nem futamodott meg, nem keseredett el.

Őszintén ajánlom a könyvet mindenkinek. Akár idősebbnek, akár fiatalabbnak. Mindenki meg fogja találni az írásban a saját örömét. Olyan mindennapi igazságokkal találkozhatunk, akit mindenki ismer, de annyira egyértelműek, hogy senki nem mondja ki őket, és így elvesztik varázsukat és értelmüket. Olvassák el mindazok ezt a történetet, akik félnek egy kapcsolattól, sokszor csalódtak már életükben, akik nem mernek nagyot álmodni és nem mernek „igen”-t mondani a kalandokra. És végül vegyék kezükbe mindenképp a művet, akik szeretik a szerelmes és szexualitást kifejező írásokat, mert ennél érzékibb és vadabb mű kevés van. „Bizonyos dolgok örökre elvesznek…” Rámutat azokra az apró dolgokra, amit mi emberek nem veszünk észre. Segít, hogy felfigyeljünk arra, hogy milyen rövid az élet, és ha valamit elszalasztunk egy nap, akkor lehet sohase lesz már következő alkalom.

2 megjegyzés: