2009. december 17.

Dr. Csernus Imre – A férfi (10/7)


„A nő” már megvolt, nem is tudom, pár éve. És nagyon tetszett. Ezért nem volt kétséges, hogy amikor megjelent A férfi, ezt is elolvasom. Sokáig halogattam, de amikor megvettem, majdnem azonnal nekikezdtem.

Amúgy tök érdekes, hogy több női véleményt olvastam A férfiről, mint férfivéleményt. Egyszer vonatban olvasta egy pasi, de újságpapírba volt becsomagolva, nem tudom, hogy szégyelte-e vagy mi. A könyv belsejébe belekukkantva láttam, hogy A férfi. (ugyanis, szeretem megkukkantani mindig, mit olvasnak az emberek).

De a könyvhöz. Nagyon jó volt, még örökigazságokat írt le benne, nagy részét már mindenki tudja, mégsem rossz, ha valaki elmondja hangosan, és meri kimondani. Sok dolgon elgondolkodtam, és van egy dolog, amely még mindig foglalkoztat, és gondolkodom rajta.

Hol vannak elcseszve az, hogy a férfi nem mutatja ki érzelmeit? Hát itt: „Ne sírj kisfiam, azt a fiúknak nem szabad/illik.”

Viszonylag sok tapasztalat volt benne Csernus részéről, ő hogy csinálta, csinálja, csinálná. Hogyan fejlődött. Illetve személyes tapasztalati a betegekkel, nők is megszóllalnak.

Ezen kívül még tetszett, hogy több férfit is megkérdeztek, több korosztály volt, hogy mitől érzik magukat férfiaknak. Az ami pl. nekem sem tűnt megfelelőnek, az Csernusnak sem, és kikérdezte az alanyokat úgy, hogy már maguk sem tudták, hogy akkor most ez helyes-e vagy sem. A legjobban talán az első srác tetszett, olyan 15-17 éves lehetett, hogy hát ő a vagány, még védelmezi a gyengébbeket, meg csupa ilyen nagy duma, ilyen tetszeni akarok. Olyan keresztkérdéseket kapott, hogy válaszolni nem tudott.

Elolvasni érdemes, és szeretnék már egy férfi véleményt is olvasni.

De szerintem nem volt olyan jó mint A nő, az sokkal mélyebb nyomokat hagyott bennem.

5 megjegyzés:

  1. Szia! Férfi vagyok, olvastam a könyvet. (Szoktam hasonló könyveket buszon, vonaton, pl. a Mesterkurzus sorozatot, de sosem éreztem magam kínosan érte.)

    A könyv alapvetően hiánypótló lenne, Csernus is kellően hiteles. A lényege egy mondatban összefoglalható: „Merd kimutatni az érzelmeidet és vállald a felelősséget.” A könyv - a párkapcsolati eseteket leszámítva - arra nem mutat példát, hogy ezt mikor teheted meg és ha megteheted, hogyan tedd meg.

    Nem mutat túl sok együttérzést a szülei generációjával. Én nem tudom pl. apámat hibáztatni azért, ha meghunyászkodásra nevelték, mert egy olyan korban nőtt fel, ahol a túl nagy pofájúakat jeltelen sírokba temették. Most sincs ez másképp, ha túl nagy a szád, akármennyire okos vagy, jó eséllyel nem szerzel diplomát, kirúgnak a munkahelyedről. Nem az antiszociális viselkedésről beszélek, hanem a vélemény vállalásáról.

    A másik problémám, hogy ha tönkremegy a párkapcsolat, akkor nem érdemes küszködni érte. Én nem így látom, főleg többéves házzassággal a hátam mögött. Minden helyrehozható, ha mindkét fél akarja. Nem lesz már ugyanolyan, de épp abból próbáltak kitörni a felek. :) De elfogadom, hogy Csernusnak ez a véleménye, mert a velem egykorú fiatalokban nem látom, hogy a tartós kapcsolat túlmutatna az újszerűség igényével pornóba csapó szexen és a bőséges reggelin.

    Jó volna egy második rész ebből a könyvből.

    VálaszTörlés
  2. Szia,
    köszi a hozzászólást.
    Az előző generációról nem tudok szólni, mivel én már elég nehezen tudom elképzelni az előző rendszert. szóval nem volt ott minden tökéletes, és természetesen máshogy működtek a dolgok.

    viszont most, szerintem mindenképp ki tudod mondani a véleményedet, viszont az sem mindegy hogy hogyan hangoztatod ezeket a dolgokat....

    ha tönkremegy egy kapcsolat, szerintem mindenképp el kell dönteni érdemes-e harcolni érte. nem valószínű, hogy a könyvben a 10-15 évig tartó kapcsolatokra gondolt, hanem, szerintem, inkább az ilyen, jaj, nem tetszik a cipőd márkája, ezért lecseréllek, mint a zoknit - típusú kapcsolatra. ami a fogyasztói társadalomból ered - ha nem jó, nem érdemes küzdeni, cseréljük le.
    egyetértek, helyrehozhatóak a dolgok, ha mindkét fél akarja, hogy helyre legyen hozva, ha megküzdenek érte, még akár jó is lehet. viszont van egy szint, egy határ, amikor már tényleg nem érdemes. ezt én is tudom - tapasztalatból :)
    ja, jó volna egy második rész is. A nőt, olvastad?
    Wera

    VálaszTörlés
  3. A szókimondásról. Próbáld meg egy tanárnak mindig elmondani a véleményed, és derékba törheti az egész karriered. Biztos Te is tudsz olyanokról, akik kellően temperamentumosak voltak, és akármekkora szakik voltak, sosem szereztek még egy főiskolai diplomát sem? Pedig nem szociopaták, céget alapítottak csak azért, mert egy Kft-nek senki nem kéri a végzettségét.

    Nincs ez másképp a munkahelyen sem, mivel az életben maradás költségei (lakás, étel, gyerek) olyan magasak, hogy nincs félretett pénz, ezért nem engedheted meg magadnak, hogy kirúgasd magad. Egy faszfej főnök vagy munkatárs 8-10 órában még mindig elviselhetőbb, mint a szülőkhöz költözés és egy borítékolható válás.

    Nagyon keményen meg kell küzdeni a szólás- és gondolati szabadságért. Ezt már általános iskolás korban el kellett kezdeni (olyan szakmát tanulni, ami értéket teremt és ettől "érinthetetlen" leszel). A lakosság 95%-nak ez nem elérhető luxus. Úgy vélem, hogy emiatt van sok szingli; nincs meg az az érzés, hogy van egy kis házad/lakásod, van hobbid, jól érzed magad a bőrödben, és mégis nagyon üres az a lakás. Kitölti ennek az érzésnek a helyét a stressz és a vagánysággal elfedett kisebbségi komplexus.

    Olvastam A nőt. Több kézzelfogható, "instant" segítség van benne, mint A férfiben. Ennek igazolását inkább a hölgyekre bízom. :) Ilyen könyvekre nagy igény van, mivel nincsenek követhető minták. Legbelül (szinte) mindenki érzi, hogy mi lenne a helyes, mi lenne a helyes, de nincs megerősítés, szem előtt levő jó viselkedési minta.

    VálaszTörlés
  4. Én Csernus előadásán jártam Férfi címmel. Nagyon tetszett. Sajnos a lényeg az lenne, hogy mindenkit gondolkozásra, önelemzésre bírjon. Ahogy a könyvében is írja, nem kell elfogadni azt amit mond, sőt az a jó ha vitáznak vele.
    Nekem a lényeg, ami több előadásán is mindig előtérbe kerül: a szülői példa. Azt mondja, hogy nincsen hiteles szülői példa a gyerekek előtt, akkor mit várunk az új generációtól.
    a lényeg annyi: élj úgy, viselkedj úgy, ahogy szeretnéd, hogy a gyereked is tenné.

    VálaszTörlés
  5. szia,
    én is voltam az előadásán, de nem a férfin, hanem másokon. viszont az egyiken szintén mondta, hogy majd a gyerekeink viselkedéséből lehet majd látni hogy ki mennyire hiteles minta volt, és őszinte, milyen volt maga a kapcsolat, jól csináltuk-e.
    Wera

    VálaszTörlés