Kate Taylor: Az igazi orgazmus (10/6)

Még két éve olvastam ezt a könyvet. Rövid, átlátható fejezetekre tagolt, hamar kivégezhető könyv. Amolyan szórakoztató útmutató az orgazmus fejlesztéséhez és jobbá tételéhez, de véres komolyságot nem érdemes várni tőle. Ugyan tartalmaz praktikus és használható tippeket a minél kielégítőbb gyönyörérzethez, de úgy gondolom, hogy akinek alapvetően is problémája van az orgazmussal, az ne ettől a könyvtől várja a megoldást. Viszont azt mindenképpen ügyes húzásnak tartom, hogy egy külön fejezet szól férfiak számára azzal a szándékkal, hogy miként okozhatnak minél nagyobb szexuális örömöt a partnerük számára. És az is tetszik, hogy minden témakörnél több nő számol be személyes tapasztalatairól, szokásairól, mintegy tippként szolgálva. Szerintem egy olvasást megér.

Rácz Zsuzsa: Nesze Neked Terézanyu! (10/6)

Folytatódik Kéki Kata története, miután megállították Terézanyut...és befutott a könyv és a film...megszületett a folytatás...

Kata munkát keres....pasizik...próbálkozik...melléfog...vagy mégsem...

Végig vártam vmit.....nem tudom megmagyarázni, hogy mit...de nem is kaptam meg a végére sem...kissé hiány érzetem volt...

Bár irigykedtem a nagymamájára és a kapcsolatukra...és szerettem volna ha nekem is megadatott volna egy ilyen kapcsolat.

Irigykedtem, hogy a elfutott az Óperencián túlra...én is szívesen futnék...

Összességében tetszett a történet...olyan kis egyszer olvasandó volt...nem kaptam kedvet hozzá, hogy később is elővegyem és újra átéljem a történeteket Katával...

Sajnos nem tetszhet minden bestseller nekem sem....ez van:) be kell látnom:)

Tisza Kata: Reváns (10/ 4)

Hmmm..nem is tudom hogy tudnám összefoglalni a könyvet....
Igazából nekem nem nagyon tetszett, túl sok csúnya szó hagyta el az írónő tollát....és egy- egy oldalon...hát nem volt bennük hiány. Ijesztő, hogy erre van igény, hogy "mocskos szájjal" írjon egy nő??? Ettől lehet eladni vmit?
Férfi nő kapcsolata a téma...szokásos... csajos én vagyok az áldozat, a pasik szemetek...mind azok...
Én könyvtári könyvben olvastam a "művet" és előttem vmi radikális és csalódott szingli birtokolhatta a könyvet, ezek voltak aláhúzva lényegként...

„A férfiak, akiket szerettem, mind elhagytak.
Akiket nem szerettem, én hagytam el.”

„Rám se néz, hozzám se szól. Napok telnek el. Vonszolom magam. Valami belém markol és lüktet. Valami belém hasít és szúr. A nappalok még telnek, mert sok a munka, de az éjszakák… Nem alszom, nem eszem, hányingerem van, szédülök, remegek. Rosszul vagyok, nincs kedvem, nincs erőm, megmagyarázhatatlanul rám tör a sírás. Direkt kikapcsolom a telefonomat, hogy ne várjak semmit, aztán ez gyötör, visszakapcsolom, semmi, majd újra ki…”

„Különös helyed van bennem.
Hiányzol de ebben már rutinos vagyok.”

„… a lélekkel már nem kúrunk, hanem szeretünk.”

Szóval kissé csalódott mondatokat találtak fontosnak előttem...
Én becsületesen végig olvastam...de nem tetszett...sajnálom...
Bár azért még vár pár könyve olvasásra a polcomon a könyvtári könyvek között.
Majd meglátjuk....

Stephenie Meyer: Eclipse - Napfogyatkozás (10/9)

Íme már elékezett a harmadik rész is, a kezembe foghattam végre a vaskos kis kötetet...és szépen lassan becsorog életünkbe a negyedik rész is...amit várva várunk....aki a Twilight saga bűvöletében él, annak ez a rész is nagyon fog tetszeni.
Először kalóz fordításban vettem a kezembe..de túl sok volt a hiányos rész benne így már majd ki kaptam a könyvet a kezéből, annak aki éppen olvasta....kíváncsi voltam a folytatásra...aki bukik a sorozatokra, az tudja milyen érzés ott ülni és végig izgulni a soron következő részt...
Végre mikor a kezembe került...alig akartam leállni az olvasással...legszívesebben most hogy befejeztem...egyből venném a kezembe a következő részt...de sajnos arra még várnom kell kicsit...
A történet a régi...van Edward és Bella...még mindig várunk arra, hogy megtörténjen az a dolog amit Alice látott...és csak várunk...közben a képben újra bekerül Jacob Black, aki bonyolítja a szerelmi történetünket, hogy ne legyen annyira még sem egyszerű és unalmas a rész...barátság vs. szerelem....szerelem vs. barátság....vagy szerelem vs. szerelem???Akkor most mi is van....? Van a Tűz és a Jég.....melyik a jobb??És ha mindkettő lét szükség?Sok kérdés merül fel az emberbe az olvasás közben...fiú lány barátsággal kapcsolatban?létezik vagy csak kisvárosi mítosz az egész?
Ha valakik örök ellenségek....mekkora rossz kell ahhoz, hogy ez megváltozzon...vagy megváltozhat ez valaha?
Hiába minden erőfeszítése Edwardnak ebben a könyvben is....késő a második részben elásta magát nálam...(aki nem tudja miért azt olvasson olvasson és olvasson:))
Az első részben epekedhettem érte...hogy ő az a ki tökéletes aki minden lány álma...aztán később ez megváltozott...és az én szememben Jacob került előtérbe....sajnálom, akinek csalódást okozom...de én a Team Jacob-hoz csatlakoztam a második részben...és ott is maradtam!:) Pedig tudom..hogy....
"Mondják, hogy a föld veszte a tűz lesz vagy a jég.
Én mint ember, kit a vágya űz, amondó vagyok, hogy a tűz.
De ha kell a kétféle vég, itt gyűlölet is annyi van,
hogy pusztítószerül a jég is éppolyan jó és elég."
Robert Frost (Tűz és jég)

Rácz Zsuzsa: Nesze neked Terézanyu! (10/7)

Vicces, bár a csúnya szavak nem kellenének, és túl hosszúak a fejezetek.
Őszinte szeretettel ír a nagymamájáról, aki vérbeli feministaként falta a könyveket. Olyan odaadó és gyermeki szeretet árad ezekből az oldalakból, amit az olvasó teljes valójában átérez. Legalábbis én átéreztem, mert nagyon tetszett. Kedved adott pár könyv elolvasásához, mint pl az Anna karenina és a Bovary-né. Szó esik Jane Austenről is, tőle már olvastam, de egyáltalán nem győzött meg az írónő stílusa és története.

Tetszett mert mindennap használatos szavakkal játszik, de olyan ügyesen, hogy átélhető, átérezhető a sztori. A párbeszédek gördülékenyek, mintha én is részese lennék a beszélgetésnek. A hasonlatok, metafórák és leírások páratlanok, nem is tudom megmondani, hogy mikor találkoztam utoljára ilyen gazdag képzelet és szókincs világgal. Nem a sablonos szavakat használja, hanem mesterien játszik a szinonímákkal.

„Nagy hatalmú képviselő fánkok csókoltak kezet neki, püspökkenyerek adták reá áldásukat, indiánerek hordták lábai elé a vadon kincseit, habos túrósok vetették rá ragyogó mazsolaszemeiket, női szeszélyek sóhajtoztak elégedetten kezei alatt, császármorzsák rebegtek vallomásokat neki lekvárban úszó szemeikkel, vargabélesek integettek porcukortól felhős tekintettel, búrkiflik mentek harcba kegyeiért, akár az angol királynéért, máglyarakások lobbantak olthatatlan lángra iránta, Esterházy-torták emelték meg diós kalapjukat előtte.”

A jellemrajzok tökéletesek, elképzelhetőek, sokszor ironikusan ábrázol, de vicces,

Bár születtem volna szőlőtőkének- írja Kata, elgondolkodtam rajta, hogy vajon mekkora fájdalom lehet benne, ha így érez. Az egész könyvön átsiklik az a tény, hogy az apja nem foglalkozott vele, talán nem is szerette. És ez megnyilvánul az egész életében. Mindig meg akart felelni, mert az hitte, hogy attól majd az apja szeretni fogja, de az a baj, hogy az ilyen emberek mint Kata apja egyszerűen képtelenek kimutatni az érzelmeiket, ha vannak egyáltalán. Az lenne a legjobb és hosszútávon legegészségesebb dolog, ha az ember képes lenne túllépni ezen a megnemértettségen és szeretethiányon. De ez képtelenség egy érző lény számára.

Sam Taylor - Erdő Köztársaság 10/9

Michael és Louis szüleik halála után nagynénjükhöz kerülnek egy apró faluba. Itt ismerkednek össze a szomszédban lakó testvérpárral: Isobel-lel és Alex-szel. A 4 fiatal elhatározza, hogy megszöknek és kiköltöznek a közeli erdőbe, ahol megalapítják saját társadalmukat. Mindennek alapjául Rousseau-Társadalmi szerződését veszik és ennek megfelelően próbálják felállítani a köztársaság szabályrendszerét. Gyűjtögetnek, halásznak, vadásznak valamint elkezdik bontogatni szárnyaikat a szexualitás világában.
Délutánonként francia forradalmasdit játszanak és úgy tűnik működni látszik a köztársaság. Ám egyszer csak felbukkan Joy, a titokzatos lány és az addig idillinek vélt társadalom felbomlik. Isobel felismeri hogy ez már messze nem a játékról szól és menekülne, de nem lehet hiszen guillotine alá kerül mindenki, aki elárulja a köztársaságot és a polgártársakat..

Őszintén szólva ajánlásra olvastam el én is, de nem bántam meg. Nem mondom hogy a kedvenc könyvem lett, de el fogom még olvasni. Kell ilyen is az ember életébe szerintem. Ahogy sokan mondták: az első fele egy gyerekregény, ami szép fokozatosan csap át valami horrorisztikus és kegyetlen világba. A legmegrázóbb az egészben hogy ezek gyerekek és mégis egy felnőtt ember kegyetlenségeit ültette el némelyikben az író, ami a legvégén persze tettekké alakul.

És egy vélemény a könyv hátlapjáról:
"Sam Taylor története mesterien vált át A legyek urából az Ideglelésbe." Vogue