Stephenie Meyer: A burok (10/5)

Nagyon sokáig állt a polcomon, több mint fél évig. Egyszerűen nem jutott rá időm. Mindig volt mit olvassak. És most sem kellett volna annyira elsietnem a dolgot, mert nekem nem tetszett. Nem rossz könyv, de nem is jó. Túlságosan langyos, ami nem jó. Egy könyv legyen vagy nagyon jó, vagy nagyon rossz. De amelyik ilyen semleges az a legrosszabb.
Arról szól, hogy az ufó lelkek lejönnek a földre és beleköltöznek az emberi testekbe, az emberek lelkét kiűzik a testükből és a lelkek veszik át a hatalmat. Szinte már minden embert kiiktattak ezzel a módszerrel, csupán néhányuknak sikerült megmenekülni. A Vándor nevű lélek is beköltözik Melanie testébe, viszont Melanie annyira erős, akkora az élni akarás benne, hogy nem tűnik el a lelke teljesen, hanem a Vándor lelkével együtt Melanie lelke is a testében marad. Célja felkutatni öccsét és szerelmét. Először ellenségesen viselkedik a két lélek egymással, de szépen lassan megbarátkoznak és innen elindul a nagy kalandjuk. Van benne féltékenység, szeretet, szerelem, barátság, elismerés. Én mégsem sírtam egyszer sem, nem nevettem, nem kacagtam rajta, nem voltam dühös és nem is izgultam annyira.
Számomra nem nyújtott különösebb élményt. Elolvastam. Ez is egy volt a sok közül.
Ebben a könyvben számomra túl sablonos volt a romantika. Semmi egetrengető, semmi különleges nem volt benne. Soha nem olvastam még mondjuk sci-fi-t így nem is tudom megítélni, hogy abba a kategóriába milyen fokozatot érhetne el, de Meyer Twilight Saga sorozata fényévekkel jobb ennél.